Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Jobboldal és neokonzeroatívok az Egyesült Államokban Idővel kezdett tisztulni csak a kép, kiviláglott, hogy az amerikai politikai erőtér fogalmai és felosztása európai szemmel bábeli zűrzavart mutatnak.3 Ha politikáról gondolkodik az ember, szeret elvont, absztrakt fogalmakat használni a kategorizálás kedvéért: ez jobboldali, az meg baloldali, ez konzervatív, amaz pedig liberális. Kis történelmi tudást felhasználva beazonosítható, milyen gondolat melyikhez tartozik, aki/ami meg kilóg a sorból, az renegát. Igen ám, csakhogy a valóság általában nem írható le szigorúan definiált kategóriák felhasználásával (többek között a magyar sem). Ez az európai (azon belül is magyar) nézőpont nehezítette meg az amerikai politikai élet megértését. A demokrata pártinak, vagy liberálisnak titulált oldal kifejezetten szociáldemokratának, a republikánus/konzervatív irány pedig liberálisnak tűnt (valójában ez a megállapítás nem jár messze az igazságtól). Nehéz volt levenni az elég magas dioptriájú, kontinentális lencsés szemüveget. Talán nem is sikerült teljesen. A következő lépés volt érzékelni azt: egyáltalán nem egy kis irányzat - nevezetesen a neokonzervatívok - egyedüli előretöréséről van szó. Rá kellett jönni arra, hogy az Egyesült Államokban egy új jobboldal alakult ki (vagy éledt újjá, ébredt fel), mely folyamatnak csak részei a neokonok. Sok esetben más kategóriák mentén írható le ez a jelenség, mint az európai (kontinentális) jobboldal, ám valóban, az ottani politikai paletta jobboldalán helyezkedik el. Egyes jellemzők megegyeznek (például nemzeti hagyományok tisztelete), mások nem (karakteres antietatista felfogás, „másféle" keresztény politika, melyet megfosztottak szociális tartalmától). A matematikában például vannak megcáfolhatatlan axiómák. Sajnos vagy nem, a politikában nincsenek ilyen tételek. Léteznek természetesen rögzített eszmék és gondolatok, megvalósításra várva. Ám a megvalósítás során transzformálódnak a való világ igényeihez. Ez távolról sem jelenti azt, hogy a politika világa ideológiamentes lenne (sőt), csupán annyit: egy ország ismeretlen kortárs politikai életét nehéz megérteni. Hiszen folyamatosan mozgásban van, a mindennapi megvalósítás olykor ellentmond a fennkölt eszméknek. Többek között ezért is okoz fejtörést a 20-21. századi amerikai belpolitika tanulmányozása. Egy európaitól gyökeresen különböző konstrukció, más alapértékekkel, más fogalomrendszerrel. Telis-tele ha nem is megérthetetlen, de mindenesetre furcsa párosításokkal. Hogy mondhat olyat egy patrióta amerikai állampolgár, hogy „szeretem az országom, de utálom a kormányom"? Hogy válhatnak meg- győződéses marxista-trockista fiatalok elkötelezett piacpártivá, és a liberális jóléti állam ellenfeleivé? Ha a válasz nem is, de az alap attitűd véleményem szerint valahol az első amerikai telepesek viselkedésmódjában keresendő. 2008. nyár 97
