Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ÁZSIA - Folk György: India - beszáll a világversenybe, és nagy erővel őrzi magát
India - beszáll a világversenybe, és nagy erővel őrzi magát A SAARC 1985-ös létrejötte óta Bangladesh, Bhutan, India, a Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka között fogja össze a „barátság, bizalom és kölcsönös megértés" alapján álló együttműködést.59 Ez Kína kivételével India minden szárazföldi szomszédját magába foglalja, és az indiai diplomácia szerint a status quo tiszteletben tartásán alapul. Az államfők és kormányfők rendszeres találkozói azonban sokáig érintetlenül hagyták a minden jelentősebb szomszéddal meglévő regionális konfliktusokat, és a rezsim két évtizedes története során a „szomszédok" Indiára mindig is a nyugtalanító „nagy testvérként" tekintettek. A tónus és az egyeztetések menete 2003, a pakisztáni békefolyamat megindulása után változott lényegesen. Az utolsó, 2007-ben Delhiben megtartott csúcstalálkozón a szubkontinens szegénység elleni harcában, környezeti problémáinak enyhítésében, a közlekedés elmaradottságának leküzdésében való érdekeltségüket hangsúlyozták.60 A teljes ázsiai szintéren India a vezető nagyhatalmak, Kína, Japán és Oroszország, valamint Amerika partnere. Mintaszerűvé előléptetett atomhatalomként61 és a világ legnagyobb demokráciájaként az Egyesült Államoknak a kínai nagyratörés lehetséges ellensúlya. India azonban nagyságánál fogva szinte magától értetődően tartozik a Biztonsági Tanács állandó tagságára aspiráló hatalmak közé, és az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval egyaránt tető alá hozott stratégiai partnerség is saját külön irányvonalat sejtet.62 India számára további, gyorsan növekvő jelentőségű a délkelet- és közép- vagy nyugat-ázsiai országok köre. Az előbbiek a fokozódó üzleti és kereskedelmi érdeklődés természetes célpontjai63, míg utóbbiak az energiától való növekvő sebezhetőség enyhítését kínálják. Végül, javarészt ismét csak az energiaéhségtől hajtva, ismét megnő az indiai érdeklődés az évtizeden át (jóformán Néhru halála óta) elhanyagolt Latin-Amerika és Afrika iránt is. India pénzügyi pozícióját a változatlanul hatalmas külső adósság a felgyorsult gazdasági növekedés miatt kevésbé terheli64, és ez az elmúlt években az Indiai Nemzeti Bank (RBI) növekvő tartalékaival párosul. A külgazdasági nyitást 1990-91-ben éppen a már fenntarthatatlan eladósodás kényszerítette ki.65 A nemzetközi segélyezési politika a világrendszerek versenyének megszűnésével okafogyottá vált, ugyanakkor a nemzetközi pénzpiacokon megtöbbszöröződött hitelkínálat várta a gazdaságuk „versenyképességének javítására" hajlandó és a nemzetközi garanciarendszerbe tagozódó fejlődő országokat. A kezelhetetlen adósságtömeg66 további hitelezése követelte a nyitást. Ez az engedélyezési rendszer fokozatos szűkítését, az állami szektor leépítését, a szociális és egyéb támogatások miriádjainak megszorítását, a külföldi tőke, a nemzetközi verseny beengedését egyaránt megkövetelte. A változások, a gazdasági nyitás nyertesei ugyanakkor a hipergazdag indiai kereskedőházak, a hazatelepülő jómódú indiaiak (NRI)67, a Pandzsáb és más vidékek korábban is sikeres mezőgazdasági termelői; a szegényellátá2008. nyár 89
