Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Molnár Anna: Európaizáció az olasz EU-koordináció tükrében
Molnár Anna Ennek értelmében az állam kizárólagos hatáskörébe tartozik az állam kapcsolata az Európai Unióval. Közös vagy konkuráló hatáskörbe tartozik azonban nemzetközi kapcsolatok és a tartományoknak az Európai Unióval való kapcsolata. Az alkotmány 120. cikkelye azonban kimondja, hogy a kormány helyettesítheti a községek, a metropolisok, a megyék és a tartományok szerveit a közösségi jog, illetve a nemzetközi normák és szerződések tiszteletben tartásának hiánya esetén, vagy amikor azt a bíráskodási, illetve a gazdasági egység védelme és különösképpen a szociális és polgári jogokkal összefüggő szolgáltatások alapvető szintjének a védelme szükségessé teszi, a helyi kormányzatok területi határaitól eltekintve. A törvény meghatározza azokat az eljárásokat, amelyek garantálják, hogy a helyettesített hatásköröket a helyi együttműködés elvének és a szubszidiaritás elvének a tiszteletben tartásával gyakorolják.41 A118. cikkelyben már a szubszidiartás elve is megjelenik, így az alkotmánymódosítás egyik jelentősége éppen abban áll, hogy a közigazgatási funkciók ellátása tekintetében a helyi szintet tekintik általánosnak. Ha azonban az adott feladatot egy magasabb kormányzati szint jobban el tudja látni, akkor oda kell delegálni a feladatot. Ezért van az, hogy az alkotmány az állami szint feladatait meghatározza, a többit pedig a helyi szintnek kell ellátnia. Rendkívül fontos újításnak számít, hogy az alkotmány a magán- személyekre is kiterjeszti a szubszidiaritás elvét. Ez ugyanis azt jelenti, hogy abban az esetben, ha magánszemély vagy a magánszemélyek által létrehozott társaságok egy adott közfeladatot jobban el tudnak látni, mint a helyi szervek, akkor ennek ellátását elő kell segíteni. Ez a bekezdés a magán- és a közszféra közötti versenyt segíti elő. Az utóbbi években egyre határozottabb társadalmi és közösségi igény mutatkozott annak érdekében, hogy a régiók jelentősebb mértékben vegyenek részt az európai jogalkotási folyamat mind előkészítő, megelőző szakaszában (fase ascendente), mind pedig az uniós joganyag tagállami szintű alkalmazásának (fase discendente) szakaszában. Minderre főleg azért van szükség, mert az utóbbi évtizedben Olaszországhoz hasonlóan számos tagállamban megnőtt a helyi szintek kormányzati szerepe. A „La Loggia" (131. sz. tv. 2003. június 5.)42 törvény tette lehetővé, hogy a régiók hatékonyan részt vehessenek az uniós döntéshozatali folyamat előkészítő szakaszában. A 131/2003-as törvény az alkotmány szerint formálta a jogalkotás folyamatát, és már lehetőséget biztosított arra, hogy a tartományok - az őket érintő területek esetében - részt vegyenek az olasz álláspontot képviselő brüsszeli delegáció munkájában. A helyi szint szempontjából is jelentős változást hozott az európai ügyek intézése terén a 2005. február 4-én43 elfogadott törvény, amikor kimondta, hogy amennyiben a közösségi jogalkotásból fakadó kötelezettségek a régiók vagy autonóm megyék jogalkotói hatáskörébe tartozó területeket érintenek, akkor a miniszterelnök vagy a közösségi politikákért felelős miniszter tájékoztatja az érdekelt szerveket, megjelölve egy intézkedési határidőt, és ha szükséges, kéri, hogy a kérdést az Állam, a Tartományok és Trento és Bolzano Autonóm Megyék Közötti Kapcsolat Állandó Konferenciája is vizsgálja meg a 72 Külügyi Szemle
