Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Molenkamp-Szűcs Rita: Diplomataiskola kezdőknek és haladóknak
Könyvekről Állandóan fiatalok veszik körül, akiket „mesterként" terelget. Gábor Dzsingisz kedveli a fiatalos lendületet, a fiatalok köreiben végbemenő attitűdváltozást. „Szükség van megújulásra, egy konszenzusra hajlamos, avítt, a »tekintélyuralmi rendszerek vonag- lásaitól« mentes új generációra" - írja több helyen is. Az egyetemisták „ismerik az európai dörgést" - ezt a gödöllői egyetemen tartott előadása kapcsán, 2001 végén írja. És egy másik helyen: „A magyar csatlakozás ünnepét valóban nem tudtam volna jobban elképzelni, mint úgy, hogy előadást tartsak a Budapesti Közigazgatási és Államigazgatási Egyetem Aulájában. Meggyőződésem, hogy a magyar fiatalok nagyon tehetségesek, ők lesznek a csatlakozás fő nyertesei. Nyelveket beszélnek, öntudatosak, jól képzettek. Hamarosan átveszik a közigazgatás, a gazdasági élet irányítását. Nincs más alternatíva." (2004. május 2.) Dzsingisz Gábor feljegyzéseinek két különösen fontos dátum ad keretet: 1999. március 12-én Hollandia átadja a NATO zászlóját Magyarországnak, s ezzel belép az uniós csatlakozás előszobájába is. A nap történelmi jelentőségén, a meghatottságon kívül viszont az elkeseredés készteti írásra: a holland légierő katonazenekara örömódát játszik, a holland nagykövet a zászlóátadáskor Petőfi-verset szaval, a külföldi tévéállomások élőben közvetítik a zászlóátadást, míg a magyar televízió csak gyors híradásban számol be az eseményről. A holland nagykövet Petőfi-verse, amelynek szavaival szimbolikusan az „egységre" utalt, pedig senkinek fel sem tűnik. Ennek kapcsán így fogalmaz: „Hát annyira bezárkózik ez a nemzet a saját világába, hogy nem érzékeli, mennyire finoman bonyolult, amikor egy külföldi nagykövet magyarul az egységre és sikerességre utal?" 2005. június 4-én írta utolsó feljegyzését: Hollandia, amely mindig is elöl járt a az európai integráció továbbfejlesztésében, elsöprő többséggel „nem"-et mond az új európai alapokmányra vonatkozó referendumon. Ez a döbbenet megerősíti benne az elhatározást, hogy tovább kell tevékenykednie az új Európáért. Ma is ezt teszi: az Európai Unió közös menekültügyi és bevándorlási törvényének, a Charta of Volterrának a megalkotásán fáradozó munkabizottság holland tagjaként. Az Európai Unióról, szervezetéről, működéséről, csatlakozási dokumentumokról, tényekről, folyamatokról több tucat kötetnyi szakirodalmat forgathat az érdeklődő. Gábor Dzsingisz feljegyzésein keresztül beleláthatunk a jogharmonizáció folyamatának finom bonyolultságába, a diplomácia gyakorlati szintű működésébe. Célja, amelyért szakmailag és ideológiailag is keményen fáradozott, megvalósult. „Talán azt mondhatnám, »minden beteljesült«, amiért majdnem negyven évig dolgoztam" - írja. A csatlakozási feltételeket teljesítette az ország. Az európaivá válás - a klasszikus értelemben vett európai normákhoz és értékrendhez való visszatalálás - útján még hosszú utat kell megtennie. Gábor Dzsingisz diplomataiskolájában mindannyian tanulhatunk. Tudósok, politikusok, hivatalnokok, közszereplők, közemberek, fiatalok és idősebbek egyaránt. Várjuk, hogy további tapasztalatait is megossza magyar honfitársaival. Molenkamp-Szűcs Rita 206 Külügyi Szemle
