Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Arday Lajos: Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Könyvekről amerikai történész megállapítása, hogy „Csehszlovákiát Amerikában csinálták meg", Kárpátaljára is igaz: amerikai nyomásra lett az új állam része, mert a többi nagyhatalom által is osztott álláspont szerint Magyarországnál nem maradhatott a korábbi „elnyomás" miatt, a lengyeleknek már addig is túl sok ukránjuk volt, viszont meg kellett akadályozni, hogy akár egy ukrán, akár az orosz állam átjusson a Kárpátokon - így maradt Csehszlovákia. Benes érvei a békekonferencián: a ruszinok közeli szomszédai a szlovákoknak, akikhez társadalmi és gazdasági téren is hasonlók; autonóm államformát igényelnek Csehszlovákián belül, s ez biztosítaná a közös határ előnyét Romániával. Ez a békeszerződésben biztosított autonómia csak a müncheni és bécsi döntés után, az állam felbomlási folyamatában jött létre, gazdaságilag életképtelen területen. Közel két évtizedig Prágából kihelyezett kormányzók igazgatták a félgyarmatként kezelt országrészt. A Károlyi-kormánynak és Kun Bélának csak azzal a két nemzetiséggel sikerült megnyugtató rendezést elérni, melyek nem akartak elszakadni, s határainkon túli nemzetállamaikhoz csatlakozni (kiknek seregei már 1918 novemberében átlépték a történelmi Magyarország határait): a németekkel és a ruszinokkal. Megállapítható, hogy mind ez idáig a Ruszka Krajnában biztosított széles körű nyelvi-vallási-oktatási-kulturális-ön- kormányzati/területi autonómia biztosította (volna) a legkedvezőbb életfeltételeket a ruszinoknak, de ezt a cseh(szlovák) és román katonai megszállás (1919. január, április) semmivé tette (1/90-91., 101-113. o.). 1919 májusától stabilizálódott a cseh uralom a 12700 km2-es, 606 ezer lakosú Podkarpadská Rusban, G. Zsatkovics amerikai ruszin vezető kormányzósága alatt. A mindennapi életben - amint ezt a postabélyegzők is mutatták - cseh és ruszin kettősnyelvűség érvényesült. A közigazgatásban dolgozó és a fegyveres erőknél szolgáló 40 ezer cseh mellett több ezer „kolonistát" telepítettek a magyar és német földesuraktól és egyházaktól elvett földekre, minta-telepesfalvakat építve, főként a határ mentén. A földreformoknak-telepítéseknek kettős célja volt Észtországtól Görögországig: fellazítani az őslakosság etnikai tömbjét és megbízható, nemzeti érzésében és gazdaságilag erős középparaszti rétegek létrehozása (1/189., 198-199., 201-206., 215-216. o.). 1938. október 11-én - amikor az már nem jelentett reális megoldást - megalakult a ruszin szellemiségű kárpátaljai kormány, élén az autonómia régi harcosával, Bródy Andrással, aki rövidesen egy prágai börtönben találta magát. Helyébe - március 26-án - az ukrán irányzatot képviselő Volosin lépett, mint Karpatszka Ukrajina miniszterelnöke, majd államelnöke. Az Imrédy-kormány - olasz és lengyel támogatásban reménykedve - diplomáciával és szabotázsakciókkal (Kozma Miklós, Rongyos Gárda) akarta birtokba venni a túlnyomóan ruszin hegyvidéket, de ezt Németország (ekkor még) megakadályozta. Berlinben ugyanis Kárpátalját tekintették egy nagy-ukrán, német vazallus állam magvának, amelyhez hozzácsatolták volna a Lengyelországhoz és Szovjetunióhoz tartozó ukrán lakta óriási térségeket. A huszti kormányzat ezért náci mintára, német 196 Külügyi Szemle
