Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Filippo Anfuso „boldogtalan Magyarországa szégyenkezésre, ha velem együtt mindenki ezt tenné. Kállay Hitler vereségét kívánta, Palazzo Chigi-beli53 kollégáim Mussolini vereségére játszottak, én és néhányan mások - az általános vélekedéssel szemben - azt akartuk, hogy megnyerjük a háborút. Ezek közül előnyben részesítem a naiv és meggondolatlan harmadik szerepét. Az egyetlen tisztázandó kérdés a legelképesz- tőbb: hogy amíg az európaiak milliói tudták, hogy a háború a végéhez közeledik, mégis miért folytatódott olyan sokáig, anélkül hogy az 1945-ben oly határozottan megnyilvánuló képesség már megjelent volna 1942-1943 hosszú és próféciákkal teli alkonyán. A fordító-szerkesztő utóirata Mussolini lemondatása, majd kiszabadítása és a Salói Köztársaság létrehozása után két olasz képviselet is működött Budapesten. Mint a dokumentumokból kitűnik, Anfuso csak alig egy hónapig képviselte a királyi kormányt, majd át- és visszaállt Mussolini mellé, aki berlini nagykövetévé nevezte ki. Mivel a magyar kormány inkább a Badoglio- kormányt preferálta, elutazása meglehetősen hűvös körülmények között zajlott. Erről így emlékezik memoárja későbbi oldalain: „1943 szeptember 18-án a Mussolini által küldött repülőgép Budapestről Münchenbe vitt. A pilóta csak a földetérés pillanatában mondta meg utazásom célpontját. Azt hittem, hogy a Duce Rastenburgban van...54" „Amikor útban Berlin felé elhagytam Budapestet, a magyar kormány a következő közleményt adta ki: „Filippo Anfuso követ úr tegnap elutazott Berlinbe, ahová az olasz fasiszta Köztársaság nagykövetévé nevezték ki. Őfelsége az Olasz Király elutazó budapesti követét a repülőtéren a magyar Külügyminisztérium képviselői búcsúztatták...", és itt következtek azon hivatalos személyiségek nevei, akik a kormány nevében csak a király követét üdvözölték, feledve a fasiszta követet. A Horthy kormányzónál és Kállay miniszterelnöknél tett búcsúlátogatásaim egyébként a közlemény szellemét idézték. Az államfő és a miniszterelnök oly módon vett búcsút a nagykövettől, aki az ő fő szövetségükhöz ment képviselni legnagyobb barátjukat, Mussolinit, mintha egy út mentén fekvő, a nap által kiszívott csontváz lett volna..."55 Anfuso panaszai a formális logika szerint jogosnak mondhatók. Csodálkozásra azonban nem volt oka. Amint jelentéseiből kitűnik: tudta, hogy Kállay és kormánya egyre kevesebb elkötelezettséggel követte náci-fasiszta szövetségeseit, keresve a háborúból való kilépés lehetőségeit. Más kérdés hogy ő maga rossz ügyet képviselt - nemesebb ügyekhez méltó tehetséggel, hűséggel és szenvedéllyel. 2008. tavasz 191
