Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Réti György néhány kifejezésétől eltekintve a háborús urak mindkét oldalon Hitler szavajárását használták, és ugyanazokba a hibákba keveredtek. A Hitler-ellenes angolszász szitkozódás ugyanolyan kirekesztő hangvételű volt, mint a hitleri. A rastenburgi Sieg oder Tod48 ugyanazt a világszemléletet tükrözte, mint a roosevelti Unconditional surrender 49 Mindez az angolszász és a német terminológia közötti kegyetlen viszálykodássá változott. A szlávok kihasználták ezt arra, hogy Európa uraivá váljanak, a latinok pedig véres sebeiket nyaldosták. Semmi mást nem lehetett tenni, mint keresni a legkisebb szenvedést. Sajnálatos módon ezek mindmáig folytatódnak, és nem látszik a végük: keresik a nem létező felelősöket a szenvedések vég nélküli folytatódásáért! Róma-Budapest Az igazi és mély olasz-magyar szövetség, amelynek már nem voltam részese, abban a hallgatólagos és rendszertelen megállapodásban állt, hogy mindenáron el kell érni a háború végét. A Mussolini által óhajtott korábbi szövetség nem érzelmi politika volt, mivel a magyarok Itáliáról egy sor a Habsburgok által kultivált előítéletet őriztek meg, amelyek közül nem mind volt kedvező. A közös olasz-magyar hagyományokat fáradságos munkával keresték a középkor és a reneszánsz ezzel megbízott, egészen a Dunáig elhatoló szakértői, miközben a két ország egyetlen valóban közös tradíciója a Risorgimento50, amely viszont Habsburg-ellenes volt. Láthattuk, hogy a magyarok, akiket a Habsburgok rendszeresen akasztgattak, nagy tisztelettel viszonyulnak azok jelképei, személyiségei, a korona és az adminisztráció iránt. Ez utóbbi Magyarország leginkább a tökéletességig fejlesztett eszköze, Habsburg-módra volt tökéletes. Az Österreich51 nem véletlenül jelent Keleti Birodalmat, és az osztrákok értettek a Keleti Birodalom irányításához. A magyarok Mussolini hatalomra kerülése előtt Ferenc József módján szerettek bennünket, azaz a régi gazda módján. Amikor az olasz diktátor először hirdette meg, hogy Magyarországnak vissza kell adni a régi határait, a magyarok egyszerre voltak elégedettek és megalázottak: amíg a magyar szív megtelt hálával, a régi tulajdonos megszenvedte a korábbi hűbéres jóindulatát, aki időközben gazdává vált. Korvin Mátyás és Kossuth hagyományainak felelevenítése, az olasz fegyverek szállítása gabona ellenében, az első világháború utáni olasz diplomácia sikeres és sikertelen akciói Magyarország jogainak helyreállítása érdekében - mindez elősegítette azt, hogy Magyarország, a Habsburg-fátylat odahagyva elkezdte megismerni az olasz arculatot. Az olasz-német szövetség újból és véglegesen összezavarta az olasz-magyar szövetség korábbi értelmezését. A magyarok ugyanis sohasem tudták megérteni, hogy az olaszok, azaz hagyományos szövetségeseik a Habsburgok elleni harcban, hogyan akartak együttműködni volt uraik és elnyomóik fajtestvéreivel. A németek és a magyarok közötti viszony abban a kettősségben áll, miszerint a német a magyar számára egyidejűleg úr, a civilizáció hordozója (Kulturträger), de elnyomó is. A magyarok sohasem értették, hogy az olaszok miként léptek ebbe a kombinációba. Szerintük a németek az olaszok számára csakis elnyomók lehetnek, azaz ellenségek. Ezért nem szabad, hogy a német civilizáció érdekelje őket. El kellett gondolkoznom ezen a realitáson, felismerve, hogy a németek és a magyarok között felesleges harmadikként jelentem meg. Az egyetlen dolog, amit tehettem: segíteni a magyarokat 188 Külügyi Szemle
