Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Geese Géza Az amerikai-szovjet szembenállás 1948-tól Koreában is kifejezésre jutott. Moszkva befolyását nemcsak az európai népekre, hanem az összes többire is ki kívánta kiterjeszteni. A szláv testvériség helyét ennek megfelelően egyre inkább a „szovjet patriotizmus" sulykolása váltotta fel, ebben viszont nehezen lehetett különbséget tenni az orosz és a szovjet között. * Összefoglalva: a második világháború befejezése és a hidegháború következtében Európában kialakuló, nemzetek fölötti szervezetek megalakítása közötti időben a moszkvai vezetés 1947-ig először a biztonságot preferáló politikát követte, ez után viszont offenzív „forradalmi" politikára váltott, de csak a Jaltában neki megállapított megszállási zónában. Ebben az „önkorlátozásban" az atombomba 1949-ig kizárólagos amerikai birtokán kívül nem kis szerepe volt annak, hogy Sztálin 19. századi fogalmakban és - főként - területben gondolkodott/ 7 Ennek a gondolkodásmódnak több esetben is az lett a következménye, hogy pont az ellenkezőjét érte el annak, mint amit szeretett volna.78 A német egység ügye azzal, hogy 1949 augusztusában a nyugati zónában megalakult a Német Szövetségi Köztársaság, majd ezt követően, 1949 októberében, a szovjet megszállási övezetben a Német Demokratikus Köztársaság, végleg meghiúsulni látszott. Globális szerepvállalás a szovjet külpolitikában Sztálin szemében Jugoszlávia több szempontból is a kelet-európai blokk kulcsországának számított. Olyan ország volt, amelyen keresztül a meleg tengerek közvetlenebbül voltak elérhetők, mint a Dardanellákon át vagy Konstantinápolyon keresztül. Duna-parti ország lévén ellenőrizni lehetett rajta keresztül a közép-európai térség hajóforgalmát. Az egyik legjelentősebb szláv ország volt, és a Szovjetunió után Európában itt volt a legerősebb a kommunista párt. Állami léte új életre keltésében kulcsszerepe volt a jugoszláv kommunista (ellenállási) mozgalomnak. Belgrád státusa mind szláv-pánszláv, mind pedig kommunista szempontból presztízskérdésnek számított. Ám hiába számítottak a jugoszlávok „Sztálin legjobb tanítványainak", 1948 tavaszán-nyarán a szovjet és a jugoszláv vezetés között súlyosan kiéleződtek az ellentétek.79 A Kominform 1948. júniusi második, bukaresti értekezletének a fő témája már a jugoszláv-szovjet konfliktus volt, ahol a szovjet főideológus Zsdanov közölte: bizonyítékaik vannak arról, hogy „Tito imperialista ügynök". 1949 augusztusa után Sztálin azt mondta, hogy a jugoszláv kormányt egy „hitlerista-trockista ügynök vezeti". 1949. október 25-én a Szovjetunió a diplomáciai kapcsolatokat is megszakította Jugoszláviával.80 A Kominform 1949. novemberi, Magyarországon tartott értekezletének határozata szerint pedig a „JKP gyilkosok és kémek kezében" van.81 1949-ben a Szovjetuniónak sikerült meglepnie az Amerikai Egyesült Államokat azzal, hogy a sarkkör közelében atombombát robbantott. Legalább ekkora meglepetést okozott Moszkva a rakétatechnika terén elért eredményeivel.82 154 Külügyi Szemle
