Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
Rónay Miklós és mint jogrendet fogja tudni értelmezni. Ezt az egységességet sem az első, sem a második vatikáni zsinat nem csökkentette, így az egyházi alkotmányjog - ma egyre inkább így nevezik a kánoni közjogot - ma is igen egységes képet mutat. Vagyis az egyház külügyi partnerek számára érezhető működése egységes, legalábbis - ahogy a vele kötött szerződések gyakorlata mutatja - elégségesen egységes. Agostino Casaroli egyik írásában kifejti, hogy az egyház vagy Szentszék nemzetközi jogi alanyisága nem sui generis vagyis különleges, atipikus, hanem általános a nemzetközi jogi természetű kapcsolatok létesítésére való alkalmasság tekintetében (a konstitu- cionális kompatibilitás miatt), viszont atipikus annak tartalma és a gyakorolt jogok kiterjedése tekintetében (tudniillik a világon egyedülálló). Tartalma ugyanis vallásos, lelki, nemzetek előtti, illetve fölötti (anacionális), univerzális és autolimitált.50 Ez az autolimitált önmaga által meghatározott terjedelműt jelent. E szerint a bíboros államtitkár cikke alapján az egyház nem igényel beleszólást minden nemzetközi kérdésbe. Az egyház saját belső tulajdonságaiból és az államokkal a történelem folyamán kialakult viszonyából következik, hogy milyen jogosítványokat igényel/használ föl. Elozzá kell tenni, hogy ezek az igények nem szoktak túlzók lenni, ugyanis az egyháznak - szintén történelmi tapasztalat alapján - nem érdeke, hogy az államokat fölöslegesen ingerelje. XII Piusz egyházidiplomácia-definíciója jól leírja, hogy az igények főleg mire terjednek ki: „Mindig is egyike a Szentszék lényegi feladatainak, hogy őrködjön, hogy az Egyház és az Államok között - a világon bárhol is legyenek - normális és lehetőség szerint barátságos állapotok uralkodjanak, és így a katolikusok nyugodtan és békésen élhessék hitüket."51 Az egyházi jogrend világi jogrend általi ismerete Láttuk, hogy mire egy állam az egyházzal diplomáciai kapcsolatot létesít vagy szerződést köt, elég alaposan meg kell hogy ismerje, hogy mivel is fog kapcsolatot létesíteni. Vannak azonban olyan államok is, amelyek ennél a „spontán adódó" ismeretnél alaposabb ismerettel is rendelkeznek az egyház globális, anacionális szerkezetéről, sőt ezzel műveleteket is tudnak végezni. A Magyar Köztársaság például a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló 1990-es szerződésben52 aláírta, hogy „az egyházat érintő kérdések ma már rendezettek, amelyeket egyrészt az új Kánonjogi Kódex, másrészt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló új Törvény rendelkezései szabályoznak". Hogyan kell ezt értelmezni? Talán úgy, hogy Magyarországon a kánonjog szabályozza az állam egyházakhoz való viszonyát, és viszont, hogy a katolikus egyház az egész világon az egyházakról szóló magyar törvény alapján működik (vagyis hogy a felek kötelezőnek ismerik el a maguk számára a másik törvényeit)? Bizonyosan nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyház ismeri, tudja, képes értelmezni (anélkül hogy magáévá tenné) azt, hogy a magyar állam hogyan értelmezi önmagát és viszonyát az egyházakkal, a magyar állam pedig - szintén - ismeri, tudja, képes 138 Külügyi Szemle
