Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél Ezek a sémák, megoldási módok tehát az egyházi fél következetes szerződéspolitikájának megnyilvánulásai. A konkordatárius szerződések házasságjogi részeinek összehasonlításával például különösen szép íve adódik a tudatos egyházi szerződéspolitikának.26 Ezeknek a jogi megoldásoknak mint szerződési formuláknak az egyházi fél részére külügyi önértékük van. Ahogy például az Egyesült Államokról lehet tudni, hogy a szellemi termékek védelmének nagy jelentőséget tulajdonít, az Egyesült Királyságról, hogy kereskedelmi kérdésekben a szabad verseny híve stb., a Szentszék konkordatárius politikájáról lehet tudni, hogy az adott évtizedekben az adott témában hogyan szokott szerződni. Ez a leendő tárgyalófélnek egyrészt támpont (tudhatja, hogy mire számíthat), a külpolitikai következetesség, konzisztencia, megbízhatóság imázsát mutatja, másrészt az egyházi fél számára tárgyalási érvelési, hivatkozási alap, hogy tudniillik ezt a megoldási módot más országok is elfogadják, a szerződés végrehajtásakor, illetve annak ellenőrzésekor pedig más világi partnerek megbízhatóbb szerződés-végrehajtási készségére lehet rámutatni. A nemzetközi kapcsolatok tudomány gondolkodásmódja szempontjából könnyen belátható (a nemzetközi közjog elmélete számára talán kevésbé evidens), hogy a konkordatárius szerződések formulái, megoldási módjai az egész egyház számára külügyi tárgyalási erőt növelő elemeket jelentenek. Amikor tehát az egyházi fél valamely állami féllel tárgyal, az egész egyházat képviseli, és az egész egyház javát szem előtt kell tartania, hiszen a tárgyalás eredménye az adott tárgyalásban részt nem vevő ország(ok) területén élő egyházrészek számára is óhatatlanul előnyt vagy hátrányt fog jelenteni. így érthető, hogy a szentszéki tisztviselők jellemzően külügyileg univerzalisztikus gondolkodásúak, e nélkül nehezen teljesíthetnék sajátos feladatukat, a katolikus egyház képviseletét. Egyértelmű, hogy az egyházi és a világi fél közötti, egy szerződés értelmezését, végrehajtásának ellenőrzését vagy módosítását célzó tárgyalások paritásos nemzetközi alapon történhetnek. Az egyik fél önmagában csak beszélgetéseket, tudományos vitákat, vélemény/nézet felméréseket, konferenciákat képes rendezni. Ela tehát Magyarország az 1997-es szerződésről ilyen egyoldalú tudományos vitát rendez, az - a nemzetközi kapcsolatok műfajában - nem számít hivatalos tárgyalásnak. Ennek párhuzama lehetne egy a katolikus egyház által rendezett olyan tudományos konferencia, ahol a katolikus egyház olyan képviselői (a katolikus egyház közigazgatási szakemberei, kánonjogászai, vallásszociológusai, nemzetközi jogászai, nemzetközi kapcsolatok szakértői, pénzügyi szakértői stb.) egyeztetnék a véleményüket, akik az egész világról jönnének össze Magyarországra - de bárhol máshol is meg lehetne rendezni a konferenciát - és arról egyeztetnék a véleményüket és tapasztalataikat, hogy az 1997-es Magyarországgal kötött szerződés mennyire vált be a katolikus egyház számára, melyek a pozitívumai, negatívumai, mennyit profitált abból az egyház nem magyarországi része, előnyös vagy hátrányos precedenst jelent a későbbi nemzetközi szerződéskötések számára stb. Elmondanák, hogy az egyház nem Magyarország területén élő részének 2008. tavasz 129
