Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél külsőkkel szemben, mert a katolikus egyháznak az az önképe, hogy az államok vele szemben külső entitások. Ha az ország állami vezetése továbbra is hivatalos kapcsolat- felvételt akar a katolikus egyháznak a saját területén élő részével, ezen az úton kell a kapcsolatfelvétellel elindulnia. Az állam részéről tehát a - valamilyen - kapcsolatfelvétel szándékát látjuk, az egyház részéről pedig a kapcsolatok formájának egy bizonyos formába terelését. Ezen a ponton valószínűleg el kell döntenie az állam politikai vezetésének, hogy vagy azt az elvet részesíti előnyben, hogy a területén élő minden vallási közösséghez egyenlően viszonyul, vagy akarja a katolikus közösséggel a kapcsolatot (ha úgy dönt, hogy nem akarja, akkor nem viszonyul egyenlőképpen a területén élő vallási közösségekhez, mert az egyikkel nem vette föl a hivatalos párbeszéd fonalát, vagyis nem folytat saját alkotmányos önképének megfelelő gyakorlatot). Ebben az esetben a kormányzat tehát amellett dönt, hogy a területén élő egyik vallási közösség és az ország világi állama között létesít nemzetközi természetű intézményes kapcsolatot. Ez az adott országon belül jogelméleti nehézségeket vethet föl (ahány állam, annyi alkotmány és alkotmányértelmezés),8 de ma az országok túlnyomó többsége, szám szerint 174 ország döntött úgy, hogy akarja a katolikus egyházzal a hivatalos kapcsolatot,9 és elfogadja azt a formát, amelyet az egyház megkíván. A kivételek szűk körét néhány muszlim államvallású ország, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság alkotja. Ez a forma az, hogy a katolikus egyház bármely országgal kormányzatán, a Szentszéken keresztül tart hivatalos kapcsolatot, a klasszikus külügyi, diplomáciai forma betartásával. Ez ma (ahogy a nemzetközi kapcsolatok történetének kezdetétől) a katolikus egyházzal való hivatalos kapcsolattartás endemikus formája. A nemzetközi kapcsolatok tudomány alapján való megközelítés Szerződő felek akkor szerződnek egymással, ha úgy értelmezik a helyzetet, hogy 1. ez a forma a legcélszerűbb a viszonyuk, illetve az aktuális kérdés rendezésére, 2. úgy látják, hogy a másik fél a szerződésben vállalt kötelezettségét képes lesz betartani. 1. Az első szempont a nemzetközi kapcsolatok területén általában tisztán politikai alapon dől el. Amikor azonban egy ország kormányzata arról gondolkodik, hogy a területén élő katolikus egyházrésszel való viszonyát rendezze, akkor kérdést lehet föltenni magára a szerződéses forma létjogosultságára is. Hiszen az állam úgy értelmezi magát, hogy a területén fölvetődő minden problémát meg tud oldani (klasszikus szuverenitáselmélet). Az igaz, hogy a modem államok úgy értelmezik magukat, hogy a szakrális kérdésekben nincs illetőségük, és így ezeket nem tudják megoldani, viszont ezen értelmezésükkel egyszersmind azt is állítják, hogy azok nem is érdeklik. Mivel pedig a területükön működő 2008. tavasz 119
