Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél jogrendet képező katolikus egyház kormányzata. Vagyis a konkordatárius természetű szerződés stipulálása közben a Szentszék úgy viszonyul a katolikus egyház egészéhez, mint a szerződő állam kormányzata az általa képviselt ország egészéhez. E szerződésekben - ahogy nemzetközi szerződésekben általában - a kötelezettséget a kormányzatok vállalják - tudniillik a Szentszék, illetve a szerződő állam kormányzata - a kötelezettség címzettje pedig az általuk nemzetközileg képviselt jogrendek valamely szintjén helyet foglaló közjogi intézmény(ek). Vagyis a konkordatárius szerződések természete az, hogy a katolikus egyház egész világon egységes jogrendje - ami ma a hatályos kánonjogi kódexből ismerhető meg5 - és egy állam jogrendje között létesít kollíziós jogot. A konkordatárius szerződések éppen az ilyen természetük, és az ilyen működési mechanizmusuk miatt képezik a nemzetközi közjog részét. Az igaz, hogy a világi szerződő felek, vagyis az országok így kötik és a gyakorlatban így is tekintik, vagyis így „működtetik" az egyházi jogrenddel kötött szerződéseket, a nemzetközi közjog tudomány azonban - paradigmája korlátái miatt - ezt a valódi működési mechanizmust nehezebben modellezi le. Ez lehet az oka annak, hogy a politikai közbeszédben terminológiai és szakmai félreértésekkel találkozhatunk. Vizsgáljuk meg ezt a problémát részletesebben is. A nemzetközi közjog megértési útja és a nemzetközi kapcsolatok tudomány megértési útjában rejlő lehetőségek A nemzetközi közjogi megközelítés A Magyarországon kiadott nemzetközi jogi kézikönyvekben és egyetemi tankönyvekben azt olvashatjuk, hogy a nemzetközi jog alanya a Szentszék6. A nemzetközi szerződések fajtáinak ismertetésénél általában azt is szokták hozni, hogy a konkordatárius szerződéseket a Szentszék köti egy-egy országgal, mégpedig a szerződő ország területén élő katolikusokra vonatkozó tartalommal. Itt fölvetődik azonban a logikus kérdés, hogy a Szentszék hogyan képes nemzetközi szerződést kötni egy ország területén élő katolikusokra vonatkozóan? Hiszen ugyanezen nemzetközi közjogi tankönyvek más fejezeteiben azt olvassuk, hogy a nemzetközi jog - legalább elvben - a területiség alapján áll, és az országok a területükön - legalább elvben - kizárólagos területi felségjogot gyakorolnak. Ebből következően nehezen érthető, hogy egy ország a területén élő katolikusok tekintetében egy olyan kormányzattal köt szerződést, amely a szóban forgó országtól területileg igen távol működik. Ez teljesen ellentmond a nemzetközi jog területisége elvének, és a gyakorlat mégis ez. A nemzetközi közjogi tankönyvekben a konkordatárius szerződések ilyen működési mechanizmusát már nem szokták kifejteni. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egy nemzetközi jogi tankönyvnek az a feladata, hogy egyszerűen és megtanulható terjedelemben 2008. tavasz 117
