Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Peterecz Zoltán: Az unilateralizmus az amerikai külpolitikában
Peterecz Zoltán 60 A Nemzeti védelmi stratégia a következő országokat nevezte meg, ahol elnyomó a rendszer: Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Irán, Szíria, Kuba, Fehéroroszország, Burma és Zimbabwe. NSS 2006. 61 Philipp J. Rosenberg: „Presidential Beliefs and Foreign Policy Decision-Making: Continuity during the Cold War Era". Political Psychology, Vol. 7. No. 4. (1986. december) 733-751. o. 62 Foreign Relations of the United States, 1950. The United Nations; the Western Hemisphere. 2 vols. Washington, D. G, Government Printing Office, 1950. „Memorandum by the Counselor of the Department to the Secretary of State". March 29, 1950. 598-624. o., 607. o. 63 Uo. 64 Idézi Charles Krauthammer: „Dictatorships and Double Standards". Time (2002. szeptember 23.). 65 Jeane J. Kirkpatrick: „Dictatorships and Double Standards". Commentary (1979. november). 66 Uo., kiemelés az eredetiben. A jelenlegi kormány Kirkpatrick egy másik megfigyelését is figyelembe vehetné. „Demokratikus intézményeket különösen nehéz létrehozni és fenntartani-mert a népesség minden szegmensére nagy terhet rónak, és mert komplex szociális, kulturális és gazdasági feltételektől függnek." 67 Krauthammer: „Dictatorships and Double Standards". 68 Tom J. Farer: „Beyond the Charter Frame: Unilateralism or Condominium?" The American Journal of International Law, Vol. 96. No. 2. (2002. április) 359-364. o. 69 Jogi érvelés Afganisztán jogos megtámadása mellett, az ENSZ idevágó alapokmánya és határozatai alapján, lásd M. Thomas Franck: „Terrorism and the Right of Self-Defense". American Journal of International Law, Vol. 95. No. 4. (2001. október) 839-843. o. 70 Franciaország az Egyesült Államok katonai lépéseinek talán leghangosabb ellenzője. 71 John Yoo: „International Law and the War in Iraq". The American Journal of International Law, Vol. 97. No. 3. (2003. július) 563-576. o. 72 John Yoo: i. m. 73 G. W. Bush országértékelő beszéde, 2002. január 29. 74 G. W. Bush West Point-i beszéde, 2002. június 1. 75 A megelőzés jogi alapja. William Howard Taft IV. memoranduma a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa előtt 2002. november 18-án. http://www.cfr.org/publication.htm!?id=5250 . 76 Részletesen az ügyről és az azt követő diplomáciai levelezésről lásd R. Y. Yennings: „The Caroline and McLeod Cases". American Journal of International Law, Vol. 32. No. 1. (1938. január) 82-99. o. 77 William Howard Taft IV. memoranduma. 78 Lásd korábban a „preventív"/ „pre-emptive" csapás problémáját. 79 Caspar Weinberger Reagan védelmi minisztere, Collin Powell pedig nemzetbiztonsági tanácsadója, majd egyesített vezérkari főnök és a Bush-kormány első külügyminisztere volt. 80 A brit, lengyel vagy ausztrál részvétel nem kell hogy bárkit is megtévesszen. Nélkülük is támadást indított volna az Egyesült Államok Irak ellen. 81 Bush elnök 2003. május 1-jén a harcokat befejezettnek nyilvánította. http://www.whitehouse.gov/news/releases/2003/05/2003/05/01-15.html . 82 NSS 2006. 83 Ralph G. Carter: „Leadership at Risk: The Perils of Unilateralism". Political Science and Politics, Vol. 36. No. 1.(2003. január) 17-22.0. 84 Zbigniew Brzezinski: „The Dilemma of the Last Sovereign". American Interest, Vol. 1. No. 1. (2005) 37-46. o. 85 John G. Ikenberry: „Is American Multilateralism in Decline?" Perspectives on Politics, Vol. 1. No. 3. (2003. szeptember) 533-550. o. 86 G. W. Bush országértékelő beszéde, 2002. január 29. 87 Charles Krauthammer: „The Unipolar Moment Revisited". 5-17. o. 88 Robert Kagan: „America's Crisis of Legitimacy". Foreign Affairs, Vol. 83. No. 2. (2004. március-április) 65-87. o. 114 Külügyi Szemle
