Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Cecília: Előadások a mai iszlám világáról
Könyvekről Benedicty Róbert A civil társadalom szakrális átalakulása a politikai vallásgyakorlásban című tanulmányában a konfesszionalizmust - a civil társadalom és a vallás összefonódásának folyamatát egy összetett, társadalmi-politikai struktúrában - vizsgálja két libanoni településen a nagypéntek és az asúra alkalmával. A nagypénteki szertartás hagyománya a falu autonómiáját, egységét, az összetartozás élményét fejezi ki. Ez az ünnep egyben a falu vértanúira való emlékezés, amely összekapcsolódik a pozitív jövőbe vetett hittel, a megújulással, miközben a közös vallási katarzisnak jelentős közösségformáló szerepe van. Az asúra egyrészt a hívők azonosulása Húszéin fájdalmával, mártíromságával, másrészt a jelen politikai eseményeinek szimbóluma is. Ez az ünnep szintén a közösségi összetartozást erősíti, csakúgy, mint a keresztény példa. A tanulmány célja a két szertartás és hatásaik közötti közös jellemzők kiemelése: az üdvözülés és a vértanúság jelensége mindkét vallásra jellemző. A közösségformáló szerep szempontjából a föld és a falu az egység és a közösség megjelenítője. A közösségi együttlét és a vallási élmény közös megtapasztalása olyan kognitív-spirituális élménye a falu tagjainak, amely átalakítja a kollektív kulturális gyakorlatot, ez pedig egyéni szinten olyan érzelmi töltést hoz létre, amely végső soron akár erőszakot is kiválthat, ha az emberek identitása kerül veszélybe. Iványi Tamásnak az Iszláh - a lélek reformja vagy a közösségé? Gondolatok a szúfizmusról és az iszlám megújulásáról című tanulmánya a szúfizmus helyzetét mutatja be 19-20. század fordulóján kialakult reformmozgalom hatására, melynek egyik fő célja a szúfi intézmények visszaszorítása volt. Az iszláh szó eredetileg nem reformot, hanem javítást, megújítást jelent a Koránban. Egy 1998-ban megjelent tanulmány, kiterjesztve az iszláh fogalmát, egy 15. századi szúfi szerző, Zarrúcj munkásságát vizsgálva be akarta bizonyítani, hogy a sejk már a 15. században az egész szúfizmust átfogó reformokkal foglalkozott, modern jelentésében használva az iszláh szót, mintha a fogalom magán a szúfizmuson belül jött volna létre. A tanulmány célja megvizsgálni Zarrúq szövegét, valóban használta-e a szót, és ha igen, milyen jelentésben; milyen szót használt a reformokra, illetve lehet-e ezt a kifejezést társadalmi értelemben értelmezni. Az elemzés megmutatta, hogy az iszláh kifejezést csak a koráni és hétköznapi értelemben használja a középkori szúfi nyelv, így jelentése megújítás, gyógyítás. Zarrúq és más középkori szerzők művei szólnak ugyan újításokról, ezek azonban nem az egész társadalomra, hanem a mester és tanítvány viszonyára vonatkoznak. Mindezek alapján Iványi arra a következtetésre jut, hogy az 1998-as tanulmány célja a szúfizmus védelme, pozíciójának erősítése volt a mai iszlámban. Tüske László A vallástudó és a laikus értelmiségi réteg a huszadik századi Egyiptomban című tanulmányában a 19-20. században végbemenő társadalmi változások közül a laikus értelmiség kialakulásának körülményeit, különös jellemzőit elemzi. Az Oszmán- Török Birodalomban, majd ennek részeként Egyiptomban is elindított, felülről irányított reformok kiterjedtek a oktatási és jogrendszer modernizálására is. Ennek következ294 Külügyi Szemle
