Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Faragó Tibor: A globális éghajlatváltozás veszélye és a nemzetközi együttműködés
Faragó Tibor 20 15 10 5 0-5 Üvegházhatású gázok kibocsátásai (1000 Tg C02-eq) ágazatonként az egyezmény első mellékletében felsorolt fejlett államokban 1990-ben illetve 2004-ben: energiagazdálkodás (beleértve a közlekedési eredetű kibocsátásokat is), ipari/technológiai folyamatok, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás, földhasználat-erdőgazdálkodás (mint „nyelő") (forrás: ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény honlapja) A legfrissebb jelentésből még nagyobb figyelmet válthatnak ki a jövőre vonatkozó becslések, amelyek a korábbiaknál több elemzésre és modelleredményre támaszkodnak: • A száz éven belül várható melegedésre vonatkozóan - az üvegházhatású gázok további kibocsátásától függően - a globális középhőmérséklet 1,1—6,4 Celsius-fok- kal növekedhet az 1990-es átlaghoz képest. Ebből adódóan a világtengerek szintje gyorsan emelkedhet: a jelenlegi évtizedenként két centiméteres átlagos emelkedés az évszázad végére megháromszorozódhat. • A földi átlaghoz viszonyítva sokkal nagyobb lesz a melegedés a szárazföldi területeken, ugyanakkor az egyes régiókra vonatkozó számszerű hőmérsékleti és más becslések bizonytalansága sokkal nagyobb, mint a globális értékek esetében. • A világméretű változások következményeként bizonyos térségekben várhatóan nőni fog a szélsőséges időjárási események - trópusi ciklonok, hőhullámok, nagy csapadékok - gyakorisága és erőssége. A nemzetközi politikai tárgyalások szempontjából kiemelkedő jelentőségű azonban, hogy az Európai Unió vezetői 2007 márciusában rendkívüli módon egyértelmű döntést hoztak nemcsak a kibocsátásokra, hanem azoknak a legjelentősebb forrását jelentő energiaágazatra vonatkozóan is: 92 Külügyi Szemle
