Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Faragó Tibor: A globális éghajlatváltozás veszélye és a nemzetközi együttműködés
Faragó Tibor A felszíni átlagos hőmérséklet változása (°C) 1850 és 2005 között (forrás: IPCC, 2007: Fourth Assessment Report, WG1-SPM) Az akkori megállapodások szerint azóta is több szálon, párhuzamosan folynak a nemzetközi tárgyalások az egyezmény és a jegyzőkönyv égisze alatt is mindenekelőtt arról a két kérdésről, hogy milyen további (kibocsátásszabályozási) vállalást tudnak elfogadni a fejlett államok a következő évtizedre, milyen átfogó megállapodás alakítható ki a globális kibocsátások csökkentésre, azaz amelyikben - ha eltérő módon és mértékben is - minden állam részt vesz. Sok ország és az üzleti világ képviselői is fontosnak tartották annak egyértelmű politikai jelzését, hogy a szén-dioxid-kibocsátásokkal kapcsolatban kialakult „kvótapiac" a jövőben is működni fog, e kibocsátások egységeinek a későbbiekben is - a kibocsátások csökkentésére vonatkozó újabb vállalások függvényében - megfelelő piaci áruk lesz, és ezáltal ezen a területen a környezetbarát beruházási, technológiafejlesztési érdek hosszabb távú. A további teendőkkel foglalkozó sokirányú tárgyalások ellenére - a rendkívül eltérő álláspontok miatt - továbbra sem látható előre, hogy azok milyen eredménnyel zárulhatnak. Pedig annak érdekében, hogy 2012 után az eddigieknél határozottabb kibocsátáscsökkentési lépésekre kerülhessen sor, néhány éven belül megállapodásra kell jutni. 2007 - A fordulat éve? 2006 végén látott napvilágot a brit kormány által rendelt, a Világbank volt vezető közgazdásza (Stem, 2006) által vezetett szakértői csoport által készített jelentés, amely közgazdasági eszközökkel értékelte a globális éghajlatváltozás kérdését, és a változást mérséklő jelenlegi beavatkozások költségeit egybevetette az éghajlatváltozás hatásai90 Külügyi Szemle
