Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Faragó Tibor: A globális éghajlatváltozás veszélye és a nemzetközi együttműködés
A globális éghajlatváltozás veszélye és a nemzetközi együttműködés képviselői döntésre szánták el magukat. A közös fellépéshez azonban a nemzetközi légkör enyhülésére is szükség volt. Az 1972. évi Emberi környezet elnevezésű stockholmi ENSZ- konferencián politikai okokból a szocialista országok nem képviseltették magukat, de az 1975-ben útjára induló helsinki folyamat sikerét követően az akkori norvég környezetvédelmi miniszter, Gro Harlem Brundtland 1978-as moszkvai tárgyalásain tisztázták, hogy a savas esők problémáját a nyugat- és kelet-európai államok csak közösen tudják megoldani. A határokon átterjedő környezetszennyezés tehát hathatósan hozzájárult Európában a Kelet és Nyugat közötti együttműködéshez. 1979-ben pedig megszületett a multilaterális környezetvédelmi megállapodások - a maga nemében úttörő jelentőségű - mintája: a pán-európai Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről (LRTAP, 1984). Az egyezményben a szerződő felek vállalták, hogy fokozatosan korlátozzák, illetve csökkentik az érintett levegőszennyező anyagok kibocsátását. Visszatérve a szén-dioxidra, Svante Arrhenius svéd tudós már 1896-ban megjelent cikkében felvetette, hogy e gáz szintjének emelkedése a felszíni hőmérséklet növekedését okozhatja (Arrhenius, 1896). E felvetés a francia Joseph Fourier 1827-ben közreadott felismerésére épült, hogy a földi légkör úgy viselkedik, mint a kertészetekben az üvegház (1. ábra). Ebben az esetben azonban sokkal kevésbé volt „megértethető" a probléma, hiszen olyan gázról volt szó, amelyik közvetlenül nem fejtett ki káros hatást, s valójában (levegő)szennyező anyagnak sem igen lehetett tekinteni, hiszen a fő összetevőkhöz képest viszonylag kis arányban ugyan, de e gáz a légkör természetes alkotórésze, nyomgáza volt. Továbbá az emberi tevékenységek következtében kibocsátott mennyisége elenyészőnek tűnt a légkörben található, illetve a szén természeti körforgásban részt vevő mennyiségéhez viszonyítva. 10000 5000 0 A légköri szén-dioxid koncentrációja (ppm) a 2005-ig tartó tízezer éves időszakban (forrás: IPCC, 2007: Fourth Assessment Report, WG1-SPM) 2007. tavasz 81
