Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ELMÉLET - Nagy Péter: Ki kormányozza a külpolitikát?
Nagy Péter 47 Vö. Ludger Helms: „The Presidentialization of Political Leadership: British Notions and German Observations". The Political Quarterly 76. (3), 2005. 430-438. o.; Ludger Helms: Presidents, Prime Ministers and Chancellors: Executive Leadership in Western Democracies. Basingstoke, Palgrave Macmillan, 2005.; Poguntke Thomas: „A Presidentializing Party State? The Federal, Republic of Germany". In: The Presidentialization of Politics: a Comparative Study of Modern Democracies (szerk. Poguntke Thomas-Paul Webb). Oxford: Oxford Univ. Press, March 2005. 63-88. (26) o. 48 Németország nemzeti EU-koordinációs rendszerére mint a külpolitika kormányzásának egyik elemére vonatkozóan: vö. Európai Közjog és politika (szerk. Kende Tamás-Szűcs Tamás), Budapest: Osiris Kiadó, 2005. 99-102. o. 49 A „foreign policy executive" fogalmát Hill vezette be. Vö. Chrisopher Hill: Cabinet Decisions in Foreign Policy: the British Experience, September 1938-June 1941. Cambridge: Cambridge University Press, 1991, xviii és 224-47. o. 50 A hidegháború időszakának vége felé a csúcstalálkozók viszonylagos ritkasága vezetett a „temetkezési diplomáciához", azaz a világpolitika jelentős személyiségeinek temetésén való részvétel során folytatott diplomáciai érintkezésekhez. Vö. Geoffrey Berridge: „Diplomacy after death: the rise of the working funeral". Diplomacy and Statecraft, Vol. 4. No. 2. July 1993. 217-34. o.; valamint „Funeral summits." Ire Diplomacy in the Highest level (szerk. David H. Dunn). London: Macmillan, 1996. 106-117. o.; Hans-Dietrich Genscher: Rebuilding a House Divided: a Memoir by the Architect of Germany's Reunification. New York: Broadway, 1998.174-175. o., 206. o. 51 Vö. United States v. Nixon, http://allsupremecourtcases.com/united-states-v-nixon . 52 Attlee Report of 1957, file PREM 11/2351 in the Public Record Office, Kew, UK. Idézi: Hill Christopher: The Changing Politics of Foreign Policy. Palgrave Macmillan, 2003. 320. o. Arról, hogy egy külügyminiszter miként küzdött meg a túlterheléssel rendszeres, csoportos találkozók diszkrét megszervezésével francia, amerikai és brit kollégáival, vö: Hans-Dietrich Genscher: Rebuilding a House Divided: a Memoir by the Architect of Germany's Reunification. New York: Broadway, 1998.116. o.; Robin Cook zsúfolt naplójának egy részletét közli Kevin Thealtóton: „The Changing Role of the British Foreign Secretary". In: British Foreign Secretaries Since 1974 (British and Foreign and Colonial Policy) (szerk, Kevin Theakston). Routledge, 2004. 53 Hill Christopher: The Changing Politics of Foreign Policy. Palgrave Macmillan, 2003. 54 Geisel tábornok, brazil állam- és kormányfő (1974-1979) irányította a teljes külpolitikai folyamatot, annak ellenére, hogy rendszerint a külügyminisztérium (a Palácio do Itamaraty) lépett fel kezdeményezésekkel. 55 Edinburghban, ahol eltemették, sírkövén az alábbi felirat olvasható: „Talán nem sikerült megállítanom a háborút, de megvédtem a parlament azon jogát, hogy a háború kérdésében döntsön," 56 Preston Paul-Smyth Derűs: Spain, the EEC and NATO. Chatam House Papers 22. London: Royal Institute of International Affairs and Routledge and Kegan Paul, 1984. 76-8. o. 57 Vö. Keith Middlemas: Diplomacy of Illusion: the British Government and Germany, 1937-39. London: Weidenfield and Nicholson, 1972.151-154. o. 58 Howe Geoffrey: Conflict of Loyalty. London: Macmillan, 1994, 581-676. o. 59 Smith Martin J.: „The Core Executive and the Resignation of Mrs Thatcher". Public Administration, 1994. 72. (3), 341-363. o. 60 A kormány szinonimájaként gyakran használt angol eredetű kabinet szó eredetileg valamelyest szűkebb értelmű: a kabinetbe csak a kormányfő és az egyes tárcák miniszterei tartoznak bele. Míg az államtitkárok és egyéb magas rangú kormánytisztviselők - bár rendszerint a kormány tagjainak számítanak - nem tagjai a kabinetnek. A brit kabinet az egyes minisztériumok hivatalosan „államtitkár" (secretary of state) címet viselő vezetőinek, a minisztereknek a bizottsága, élén a miniszterelnökkel. A kabinet tagjai csak parlamenti képviselők közül kerülhetnek ki, akik saját minisztériumuk tevékenységéért személyes felelősséget viselnek, a kormánypolitika egészéért pedig a miniszterelnök és kormánya közösen felel. 61 Prime Minister, Cabinet and Core Executive (szerk. Rhodes R. A. W.-Dunleavy Patrick). New York: St. Martin's Press, 1995.11-37. o. 274 Külügyi Szemle
