Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Varró László: Az energiaellátás biztonsága és a magyar külpolitika
Az energiaellátás biztonsága és a magyar külpolitika a hatékony versenyt és a szállítási kockázatok minimalizálását. Ezeket a megfontolásokat az orosz félnek is el kell fogadnia. Magyarországnak határozottan támogatnia kell azt az európai felfogást, miszerint elfogadhatatlan az energiaexport politikai eszközként, „fegyverként" való alkalmazása. Az ilyen viselkedés Oroszország nemzeti érdekeivel is ellentétes lenne. Oroszországban hatalmas, még feltáratlan készletek vannak, a gáz esetében ezek a jelenlegi termelés mellett az évszázad végéig elegendők. Oroszország nemzeti érdeke az, hogy még évtizedekig az importőr országok úgy tekintsenek rá, mint megbízható, stabil partnerre. Irán figyelmeztető példa: a sorozatos politikai konfliktusok miatt az ország olajexportja körülbelül a harmadával alacsonyabb, mint a fundamentalista hatalomátvétel előtt volt, Irán hatalmas földgázkincse pedig gyakorlatilag teljes egészében a föld alatt maradt. Az iráni társadalom ennek következtében ma lényegesen szegényebb, mint a hetvenes években volt. Ha azonban az orosz exportőrök földrajzi előnyeik következtében tisztességes versenyben jelentős piaci részesedést érnek el, ami gyakorlatilag biztosra vehető, azt a magyar energiapolitikának el kell fogadnia, és a gazdaság hatékony működése részének kell tekintenie. Az orosz cégek magyarországi befektetéseire természetesen alkalmazni kell a vállalatfelvásárlások szokásos versenyjogi szempontjait, de ha ezeknek megfelelnek, azt ugyanúgy üdvözölni kell, mint a bármely más forrásból származó egyéb működőtőke-beáramlást. Magyarországnak jelentős gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy a magyar exportőrök és befektetők tisztességes és diszkriminációmentes hozzáférést élvezzenek az orosz piacokhoz, de ezt nem lehet igényelni Oroszországtól, ha ezzel egy időben Magyarország az orosz import és befektetések kiszorítására törekszik. A kapcsolatnak kölcsönösen előnyös befektetői és kereskedelmi nyitottságon kell alapulnia. Európai vonatkozásban hazánk híd szerepet tud betölteni Oroszország és az Európai Unió között, és Budapestnek lehetőség szerint meg kell akadályoznia, hogy a hidegháborús mentalitást tükröző öncélú oroszellenesség befolyásolja az európai energiapolitikát. Magyarország kétoldalú energetikai kapcsolatai kiemelten fontosak egy-egy jelentős létező és potenciális tranzitországgal, Ukrajnával és Horvátországgal. Ukrajna mind az olaj-, mind a gázimport kulcsfontosságú tranzitfolyosója. Sajnos az orosz-ukrán energetikai kapcsolatok olyan mértékben megromlottak, hogy az orosz energiapolitika hangsúlyozott céljává vált az Ukrajnát elkerülő exportútvonalak kiépítése. Sajnos a Kék Aramlat-Dél-Európa gázvezetéket kivéve ezek Magyarországot is elkerülik. (Gáz esetében az Eszak-Európa vezeték, olaj esetében a Primorszk és Novorosszijszk tengeri terminálok valamint a Szibéria-Kína olajvezeték.) Természetesen nem Magyarország feladata, hogy egy orosz-ukrán vitában igazságot tegyen, ugyanakkor hazánknak érdeke fűződik ahhoz, hogy az ukrán tranzitútvonalak (a Barátság- olaj és a Testvériség gázvezeték) tartósan és megbízhatóan üzemeljenek. Kívánatos lenne, ha Ukrajnában egy, az orosz exportőrök számára elfogadható feltételeket biztosító, szabályalapú, 2007. tavasz 77
