Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - FRANCIAORSZÁG - Lázár Gergely: Franciaország geopolitikai törekvései a posztbipoláris korban
Franciaország geopolitikai törekvései a posztbipoláris korban számolják az európai hadiipart és K+F-et jellemző szétforgácsoltságot, s fektessék le egy hatékony és sikeres európai hadiipar alapjait. (Hozzá kell tenni persze, hogy a Galileo és az Airbus A380-as projektjeinek kálváriája komoly kételyeket vet fel ennek tényleges esélyeivel kapcsolatban.) 17 1999-ben megszületett a közös európai biztonság- és védelempolitika (CESDP) koncepciója, sor került egy európai haderő felállítását célzó képesség-felajánlási konferenciára, 2000-ben megtörtént a Nyugat-európai Unió (WEU) EU-ba való „beolvasztása", 2003-ban az EU elfogadta első biztonság- politikai stratégiáját stb. Kiépültek a közös kül-, biztonság- és védelempolitika intézményi struktúrái, felállításra kerültek az „európai haderő" különböző egységei, s az EU számos békefenntartó és újjáépítő missziót bonyolított le és tűzött napirendre. Bővebben lásd Gazdag [2005]. 18 A 60-as években bekövetkezett enyhüléssel az NSZK egy időre kikerült az érdeklődés középpontjából, míg Franciaország jelentősen megnövekedett mozgásterét élvezhette. A De Gaulle-i „enyhülési" politika (détente-entente-coopération) 60-as évek végi válsága, s ugyanekkor a német keleti politika, az Ostpolitik meghirdetése viszont fordított hatással járt. A német aktivizmust a „rejtett újraegyesítés" fenyegetéseként megélő francia geopolitika részben ezért is vállalta fel, hogy - akár saját európai vezető szerepét is kockára téve - beengedje az Egyesült Államok „trójai falovának" tartott briteket. 19 Az eredeti, többnyire a két világháború közötti német geopolitikai gondolkodás terminológiájában gyökerező kifejezések - mint Mitteleuropa, Sonderweg, Zentrallage vagy Hinterland - használatát az indokolja, hogy azok az angolszász és francia szakirodalomban is bevett formulának számítanak. 20 Ehhez járult az évszázados vetélkedés alatt kialakult és a francia lélek mélyén rögzült latens germanofóbia is, amit a De Gaulle-nak tulajdonított alábbi mondás érzékeltet: „Annyira szerette Németországot, hogy kettőt akart belőle." 21 2006-ban a francia import 14,7%-a származott Németországból, és az export 13,2%-a irányult oda, míg Németország esetében a francia import 8,7%-ot, az export pedig 9,6%-ot tett ki. A függőség francia részről erőteljesebb, de német oldalról is súrolja az interdependenda-köszöbnek tekinthető 10%-ot. A Franciaországra vonatkozó adatok forrása: INSEE. La France en faits et chiffres. http:// www. insee. fr/fr/ffc/chifcle_liste. asp?theme=8&soustheme=4&souspop= (letöltve: 2007. 03. 21.). A Németországra vonatkozó adatok forrása: Statistisches Bundesamt Deutschland. Rangfolge der Handelspartner im Aussenhandel. http://www . destatis. de/download/d/aussh/rangfolge. pdf (letöltve: 2007. 03. 21.) 22 A kelet-közép-európai térséget a francia rövidítés (pays de l'Europe centrale et orientale) alapján sokszor csak PECO-nak nevezik. 23 Párizs számára eleve rossz ómen volt a 2003-as iraki feszültség kapcsán az ún. „tízek levele", melyben a tagjelöltek egyöntetűen az amerikai álláspont mellett álltak ki, igen heves indulatokat váltva ki Jacques Chirac elnökből. 24 A térség Franciaország szempontjából kiemelkedő jelentőségét hangsúlyozta Nicolas Sarkozy köz- társasági elnök is, amikor 2007. szeptember 14-én Budapesten megkezdte hivatalos közép-európai államfői vizitjeit. Sarkozy szerint a PECO jelentősége alapvető az európai gazdasági megújulás szempontjából, hiszen az itteni fejlődési potendál dinamizálhatja az egész európai piacot, s hozzájárulhat a francia nagyvállalatok világgazdasági pozídóinak megerősítéséhez. 25 A franda geopolitika kitűnő érzékkel ismerte fel a Mediterráneum stratégiai jelentőséggel bíró pontjait, mint azt Napóleon egyiptomi hadjárata vagy a Szuezi-csatoma Ferdinand de Lesseps fejében fogant és általa kivitelezett terve bizonyítja. Franciaország azonban sosem rendelkezett azzal az erővel, amellyel a térségben rendkívül aktív Nagy-Britannia hatalmát megtörhette volna. így a geopolitikailag kulcsfontosságúnak minősülő területek - Málta (1800), Ciprus (1878) vagy Egyiptom (1882) - fokozatosan brit kézre kerültek. 26 Ä franda talajvesztés alapvetően két dátumhoz - 1956-hoz és 1962-höz - köthető. Az első a két észak-afrikai protektorátus, Marokkó és Tunézia elvesztését, valamint a csúfos kudarccal végződő szuezi kalandot fémjelzi, a második pedig az algériai háború végét. 27 A tábomok-elnök 1967-ben így nyilatkozott: „Az arab népekkel ismét felvettük a barátság és együttműködés politikáját, melyet Franciaország évszázadokon át a magáénak vallott, s melynek ma - a 2007. tél 197
