Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Varró László: Az energiaellátás biztonsága és a magyar külpolitika
Az energiaellátás biztonsága és a magyar külpolitika hez képest jelentős méretű új kapacitás piacra lépése a piaci árat érzékelhetően lefelé nyomhatja. Ennek közvetlenül káros hatása van az ellátásbiztonságra. A gáz esetében Magyarországon és általában a közép-európai régióban a verseny kibontakozásának és az ellátás diverzifikálásának legfontosabb akadálya az, hogy nincs olyan infrastruktúra, amelyen nem orosz gázforrások érkezhetnének a régióba. Az ilyen infrastruktúraprojektek kapacitása és tőkeigénye lényegesen meghaladja azt a mértéket, amelyet egy magyar vagy egy hasonló régióbeli ország piaca igényel. így tehát az új gázprojektek bármelyikének finanszírozása csak akkor lehetséges, ha a rajtuk érkező gáz a régió teljes piacán teríthető. A jelenlegi európai direktívák nem tiltják, hogy tagállamok egy csoportja regionális piacot hozzon létre, sőt a bizottság kifejezetten támogatja ezt a folyamatot mint az egységes európai piac felé vezető út egyik alapvető köztes állomását. Rendkívül hatékony regionális energiapiaci integráció valósult meg a villamos energia esetében Skandináviában (Nordpool), illetve az egységes ibériai piac is a közelmúltban jött létre. Világos, hogy hasonló megoldásokra a régióban is meglenne a lehetőség. Mindazonáltal, ez az energetikai szabályozás és az energiapolitika sokkal mélyebb harmonizációját igényli a direktívák által jelenleg megköveteltnél. A villamos energia esetében Magyarország, Szlovákia, Csehország és Románia lehetne a regionális piac magja, hiszen a meglévő infrastrukturális kapcsolatok meglehetősen jók, és a nemzeti energiapolitikák is pozitívan viszonyulnak a regionális integrációhoz. Lengyelország részvétele kívánatos lenne, mivel kritikus tömeget biztosítana a regionális piacnak. Ehhez azonban mind az infrastruktúra fejlesztésében, mind a lengyel energetikai szabályozásban előre kellene lépni. Bár Ausztria az energiapolitikában rendkívül pozitívan viszonyul a regionális integrációhoz, az infrastrukturális kapcsolatok sokkal inkább Németországhoz fűzik. Miközben energiapolitikai szinten Ausztria a regionális integráció egyik hajtóereje, addig a piaci szereplők az osztrák piacot de facto a német piac részeként kezelik. Magyarország eddig sajnálatosan nem használta ki központi fekvéséből és hálózati kapcsolataiból eredő előnyeit. A földgázszektorban a meglévő infrastruktúra nem képes támogatni a regionális piacot. A teljes csővezeték-hálózatot az orosz gáz nyugati irányú szállítására építették ki, ebből adódóan nagyon erősek a Kelet-Nyugat irányú vezetékek (Fehéroroszország- Lengyelország-Németország, Ukrajna-Szlovákia-Ausztria/Csehország, Ukrajna-Ma- gyarország) de teljesen hiányoznak az Észak-Dél irányú kapcsolatok. Egyáltalán nincs csővezeték Lengyelország és Szlovákia/Csehország, Szlovákia és Magyarország, illetve Magyarország és Horvátország/Szlovénia között. Az orosz gáz tranzitjának fő útvonala Szlovákián át vezet: az ausztriai Baumgartenben található az a csővezetékes csomópont, amelynek a térségben a legnagyobb az európai jelentősége. A földgáz iránti kereslet az átlagosnál sokkal dinamikusabban nő a délszláv régióban és Romániában, ez Magyarországnak lehetőséget teremt egy regionális piac kialakítására. Ennek azonban 2007. tavasz 73
