Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Varró László: Az energiaellátás biztonsága és a magyar külpolitika
Varró László jogviták rendezését és más kérdéseket illetően. Egy komplex projekt esetében ez nem is olyan könnyű feladat. A második fázis az egységes európai energiapolitikához kapcsolódik. Rövid távon, a jelenlegi direktívák mellett, a külpolitikai feladat lényegében a Magyarországot érintő projektek kétoldalú és európai vonatkozásainak menedzselése. Mind a Nabucco csővezeték, mind a horvát cseppfolyósföldgáz-kikötő esetében még jelentős különbségek vannak az érintett országok, illetve a bizottság szabályozási elképzelései között: a magyar külpolitikának erőfeszítéseket kell tennie a folyamat felgyorsítására. Hosszabb távon azonban célszerű lenne a villamos és a gáz direktíva megfelelő módosítása annak érdekében, hogy a közös európai érdeket szolgáló infrastrukturális projektek egyszerűbb és gördülékenyebb szabályozási környezettel szembesüljenek. • A határkeresztező kapacitások elosztása. Az infrastruktúra-fejlesztés kívánatos, de nem lehet reális cél olyan infrastruktúra építése, amelynek kapacitása mindig, minden igényt kielégít. Óhatatlanul lesznek olyan időszakok, amikor egy határkeresztező vezeték iránti szállítási kereslet meghaladja a vezeték kapacitását. Az ilyen esetekben valamilyen fair, diszkriminációmentes kapacitáselosztási rendszert kell kialakítani. Figyelembe véve azt, hogy ezek a vezetékek kritikus szerepet játszanak az egységes piac kialakításában, és az említett torzulások közvetlenül akadályozzák a villamos energia mint áru szabad áramlását, a bizottság és a tanács a legerősebb jogi eszköz, a rendelet alkalmazása mellett döntött (Regulation 1228/2003, a továbbiakban rendelet). A rendelet legfontosabb előírásai szerint túlkereslet esetén a rendelkezésre álló határkeresztező kapacitásokat kötelező diszkriminációmentes árveréseken kell elosztani a piaci szereplők között, az infrastruktúra tulajdonosa nem profitálhat a szűk keresztmetszetekből, a határkeresztező kapacitásokra vonatkozó információkat pedig valamennyi piaci szereplő számára publikálni kell. Kétségtelen, hogy a rendelet jelentős lépés a helyes irányba, de ezzel a probléma még nem oldódott meg. A mai napig tömeges a rendelet szellemével, de gyakran a betűjével is, ellentétes elosztási gyakorlat. A piacnyitás előtt kötött hosszú távú szerződések alapján például a legtöbb határ- szakaszon automatikusan, ingyen, versenyen kívül jutnak határkeresztező kapacitáshoz. Elterjedt gyakorlat, hogy egy határkeresztező kapacitás esetében árverést hirdetnek mindkét irányba, és a piaci szereplőknek torlódási díjat kell fizetniük például a magyar-szlovák és a szlovák-magyar irányban is, annak ellenére, hogy torlódás műszakilag csak egy irányban lehetséges. Az egyes határszakaszok elosztási rendszerei koordinálatlanok, miközben - különösen a villamos energia esetében - jelentősek a hurokáramlások, azaz például egy cseh-magyar tranzakció a cseh-szlovák-magyar határszakaszokon kívül számos más határkeresztező vezetéket is használ - ebben az esetben főleg Ausztriában és Lengyelországban. Végül, de nem utolsósorban kérdéses az árverési bevételek elosztása. Jelenleg a Magyarországon is alkalmazott uralkodó gyakorlat az, hogy az árverési bevételt 70 Külügyi Szemle
