Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Katona Magda vételével lehetséges. A nyugati hatalmak nyomást gyakorolnak a Karzaí-kormányra, hogy ismerje el államhatárként a Durand-vonalat. A dzsirga határozata az afgán-pakisztáni határ biztonságának és stabilitásának megerősítésére a Durand-vonal sértetlenségének összpastun kvázi elismerésével egyenértékű. Ma már világos, hogy az afganisztáni probléma megoldása katonai eszközökkel nem lehetséges. Az afgánok közötti megegyezés a tartós béke szükséges előfeltétele. A pastun törzsi struktúrák helyreállítása (az 1980-as években kezdődött radikalizáció előtti állapotokhoz való visszatérés), valamint a pakisztáni törzsi területek talibanizációjának visszafordítása csak a tálibok az afganisztáni hatalmi struktúrákba történő rehabilitációja révén lehetséges. A dzsirga számos tagja kifejezésre juttatta, hogy támogatja a tálibok felhívását, hogy vonuljanak ki a külföldi csapatok Afganisztánból, helyüket iszlám országok katonái vegyék át. Ez a színfalak mögül Iszlámábád sugallata. 2007. április 8-án a londoni Daily Telegraph arról tudósított, miszerint Iszlámábád sürgette a briteket és az amerikaiakat, hogy mielőbb távozzanak Afganisztánból. Egy nappal a Telegraph tudósítása előtt jelentette ki Kaszurí akkori pakisztáni külügyminiszter, hogy a NATO-nak tárgyalnia kell a tálib vezetőkkel. „Nagy-Britanniának történelmi tapasztalata okán tudnia kell, hogy a tisztán katonai megközelítés mennyire korlátozott lehetőségekkel bír Afganisztánban" - jelentette ki.100 Iszlámábád úgy véli, a nyugati katonai jelenlét ősellensége, India pozícióinak megerősödéséhez vezetett Kabulban. A békedzsirga felhívása, hogy a NATO csapatokat váltsák fel iszlám országok katonái, a Sanghaji Együttműködési Szervezet augusztus 16-i biskeki nyilatkozatára és 2005-ös asztanai felhívására is reflektált, amelyek az afganisztáni amerikai és NATO katonai jelenlét határidejének megszabását követelték. Az intraafgán, intrapastun és afgán-pakisztáni dialógus időzítése olyan időszakra esik, amikor Pakisztán történelmének legválságosabb időszakát éli. A pakisztáni állam destabilizációja kiszélesíti az al-Káida támogatási bázisát a tálibok körében, akik akcióikkal igyekeznek befolyásolni a pakisztáni választásokat. A 2007. október 18-án Benazir Bhutto ellen Karacsíban, 168 életet kioltó merénylet, a Szvát völgyében a pakisztáni fegyveres erők ellen indított tálib offenzíva, az Északnyugati határtartomány politikai ügyek minisztere Amir Muqam pesávari házánál végrehajtott támadás és a hat parlamenti képviselő és 75 gyermek életét kioltó 2007. november 6-i baghláni robbantás mind ennek a befolyásolási szándéknak az elemei.101 Az eredetileg 2008. január 8-ára tervezett választások legfőbb esélyese, Benazir Bhutto a halála előtt két órával tanácskozott az Iszlámábádban tartózkodó Karzaí afgán elnökkel. Az amerikai hírszerzés a törzsi ügynökségeken folyó katonai műveleteinek védelmére hiába erősíti meg azt a dezinformációt, hogy az újsütetű egyesített tálib mozgalom vezetője ölette meg 2007. december 27-én Benazir Bhuttót, az ellenzéki politikus gyilkosai azok körében keresendők, akik a Bhutto család több tagját eltették már láb alól, és akik Musarraf elnököt nem demokratikusan választott civil kormányzattal, legfeljebb egy másik katonára 104 Külügyi Szemle
