Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Katona Magda Abdurrahmán emír és Amanullah sah, Gul Mohamed Momand az erőskezű királyi belügyminiszter, vagy Daúd elnök zúzták szét,20 hanem a reformtörekvések megakadályozol, a nyomukban settenkedő káosz és széthullás, Baccse Szaqao és Burhánuddín Rabbání követői. A probléma lényege, hogy ez a kívánatos centralizáció papíron maradt, Afganisztán a széthullás spiráljában megállíthatatlanul sodródik egyre lejjebb. A hatékony nemzetállami kormányzás mellett kívánatos lenne, hogy a helyi kisközösségek ne a helyi kiskirályok, hadurak, drogbárók alattvalói nyájaként viselkedjenek, hanem beleszólhassanak sorsukba. Ehhez sem politikai téren a törvényhozási választások, sem gazdasági területen a Nemzeti szolidaritási program nem minősült alkalmas eszköznek. A megfelelő eszközök kidolgozása az utolsó, hajszálnyi esély Afganisztán megmentésére. Igen fontos a törzsi rend és a faluközösségek, a dzsirga-demokrácia és a helyi tanácsok, súrák szerepének megértése, bevonásuk a döntéshozatalba és mint természetes ellenségeik, az iszlám radikálisok elleni harcba. Az amerikaiak ezt sokáig nem ismerték fel, sőt a törzseket tévesen retrográd intézményeknek, a fundamentalizmus melegágyának tartották. Ellentmondásos, miszerint az országot iszlám köztársaságnak nyilvánította az alkotmányos nemzetgyűlési vitán a túlnyomóan dzsihádí küldöttek többségi akarata. Bekerült az alkotmányba, hogy semmilyen közéleti tevékenység nem mondhat ellent az iszlámnak. Ebben a kontextusban erősen korlátozható mind a párttörvény, mind pedig a sajtószabadságról, a nemek egyenlőségéről, az emberi jogokról szóló törvény, és az összes, elméletben a régióban példamutató szabadságjog. A „liberális demokrácia" és vallási tolerancia papíron vizionált afgán mintája nem működik, helyette Irak lett a régió modellje, erőszak, káosz, anarchia az újra kibontakozó, immár aszimmetrikus eszközökkel vívott új hidegháború helyettesítő erőinek harcával. Az afgán politikai erők számára ismeretlen a kompromisszum és a konstruktív politikai dialógus ellentéteik rendezésére. Az ideiglenes hátsószobai alkuk, érdekszövetségek vagy idegen hatalmak számára ideig-óráig afgánok kibérelhetősége egész más kategória. A hagyományos kormányzásból nem a dzsirga-demokráciát, hanem a királyi udvar legrosszabb hagyományát tette a Karzaí-kormány magáévá, az elvtelen alkuk, udvari intrikák, hátsó szándékokkal terhelt látszatengedmények végtelen sorát, a virtuális kompromisszumok hamis világát. Ennek ősi elve az volt, hogy vetélytársaidat emeld magad mellé, hogy szem előtt legyenek, látszólag oszd meg a hatalmat velük, ha elég erős vagy hozzá, szalámi taktikával szeleteltesd fel őket. Ha nem elég éles a kezedben a szeletelőkés, vagy ha az egymás ellen kijátszandó áldozatok elég erősek ahhoz, hogy egymás helyett ellened forduljanak, inkább hagyd az odavetett koncot elrohadni. 2001 novemberében a Súra-i Nizár pandzsíri járásbeli harcosai megszerezték a belügyi, (Júnusz Qánúní), külügyi (Abdullah), védelmi (Fahím tábornok) tárcát és a titkosszolgálatokat (Amrullah Szálih). A kulcstárcák összetételén később már a pastun nacionalista Ali Ahmed Dzsalálí későbbi belügyminiszter és a királypárti pastun Rahímullah Vardak új védelmi miniszter 78 Külügyi Szemle
