Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa 46 A fejezetcím White i. m. címének (Primitive rebels or revolutionary modernizers?) fordítása. 47 Tízezreket végeztek ki, többszázezerre tehető a deportáltak száma. A deportálást az 1934-ben elfogadott törvény szentesítette, mely 3 kategóriába sorolta a területeket, aszerint, hogy milyen jövőt szántak az ott élőknek. A legvéresebb és leghosszabb felkelés 1936-38 között Dersimben zajlott, melyet súlyos megtorlás követett. McDowall i. m. 184-228 o. 48 Bedir-Khan, idézi Strohmeier, Martin: Crucial Images in the Presentation of a Kurdish National Identity: Heroes and Patriots, Traitors and Foes. Leiden: Brill, 2003.199. o. 49 Strohmeier i. m. 199. o. 50 Bruinessen, Martin: Agha, Shaikh and State. On the Social and Political Organization of Kurdistan. Utrecht: Proefschrift, Rijksuniversiteit Utrecht. 1978. Illetve White i.m. 51 Bruinessen Agha, Shaikh and State. 1978,406. o. 52 Bruinessen, Martin: The Kurds and Islam 12. o.) 53 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties.10. o. 54 Shaw, J. Stanford: History of Ottoman Empire and Modern Turkey, Volume II. Cambridge: Cambridge University Press, 1992.416-420. o 55 N. Rózsa Erzsébet (szerk.): Nemzeti identitás és külpolitika a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2005.156. o. 56 Bora, Tanil: „Nationalist discourse of Turkey". South Atlantic Quarterly, Spring, 2003. 57 Az 1970-es években elsőként Ismail Bejikgi írta meg a kemáli modernizáció kritikáját, különös tekintettel a kurdokra, de ezeket a kiadványokat szigorúan betiltották. Be§ikgit összesen több mint 200 év börtönbüntetésre ítélték. Kiríni, Kemal, Winrow, Gareth M.: The Kurdish question and Turkey : an example of a trans-state ethnic conflict. London: Frank Cass., 1997.129. o. 58 Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity". 11. o. 59 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties. 13. o. 60 Kiríni i. m. 61 Be§ik<;i, idézi Kiríni i.m. 30. o. 62 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties. 10-13. o. 63 Bruinessen, Martin: „Kurds, Turks and the Alevi revival". Middle East Reports, Summer, 1996. 7-10. o. 64 Ennek fő eszköze a Nemzetbiztonsági Tanács lett, melynek tagságában növelték a katonai vezetők számát, hatáskörét pedig kiterjesztették polgári kérdésekre is. A hadsereg költségvetését, illetve a katonai kinevezéseket, pozíciókat nem kontrollálhatta a civil politika. A polgári bíróságok hatásköre nem terjedt ki a katonai bíróságok döntéseire. Cizre, Omit: „The Anatomy of the Turkish Military's Political Autonomy". Comparative Politics, January, 1997. 65 Demirkan, Tarik: „Feszültségek a török kormány és a hadsereg között". HVG, 13.2006. 66 Yavuz, Hakan: „Political Islam and the Welfare Party in Turkey". Comparative Politics, October, 1997. 63-82. o. 67 A más vallásúaknak is ugyanerre az órára kell járniuk, amit azzal indokolnak, hogy ez nem iszlám hittanóra, hiszen több vallás is szóba kerül. Török diákokkal készített interjúk alapján ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a muzulmán vallási oktató néha más vallásokkal is összehasonlítja az „igaz hitet". 68 Egy 1983-ban elfogadott rendelet magánterületen is betiltott minden kurd kulturális rendezvényt, és a csendőrséget feljogosította ennek ellenőrzésére. (1983.2932 sz. törvény, idézi Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity". 15. o.) 69 1. cikkely, idézi Kiríni i. m. 129. o. 70 A PKK harcáról lásd Radu, Michael: „The rise and fall of the PKK". Orbis, USA, Vol. 45; Nr.l. 2001. 47-63. o. 71 A délkeleti területek egy főre eső GDP-je az országos átlag 42%-a, a Márvány-tenger és az Egei-tenger átlagának pedig körülbelül az egynegyede volt ezekben az évtizedekben. McDowall i. m. 447. o. 72 Uo. 420-421. o. 73 A becsült adatok azért ilyen eltérőek, mert a tényleges elűzés és az elmenekülés között nehéz határvonalat húzni. Általában a hivatalos kormányadatok 350 ezer ember kényszerű kitelepítését ismerik 68 Külügyi Szemle
