Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Változó identitások: kurdok a török nemzetállamban 27 A kurd törzsi viszonyokkal és hatalmi struktúrákkal részletesen foglalkozik Bruinessen, Martin: Agha, shaikh, and state. 28 Az 1919-es erzurumi és az 1920-as sivasi találkozóról megmaradt feljegyzésből egyértelműen kiderül, hogy az ottomán és a muzulmán közösség („Anasir-i Islamiye", „Cemaati Osmaniye") védelmét, szabadságát hangoztatták a nyugati elnyomással szemben. A későbbi kemalista ideológiáról, törökökről, Törökországról még szó sem esett. Liberális politikai nyelvezetet használtak - a későbbi autoriterrel szemben -, biztosították a lokális identitások védelmét, támogatták a decentralizált irányítást. Özbudun, Ergun: „Milli Mücadele ve Cumhuriyet'in Resmi Belgelerinde Yurttajlik ve Kimlik Sorunu". In: 75 Yilda Tedaa’dan Yurttafa Dogru, ed. Artun Ünsal (Tarih Vakfi Yayinlari). Istanbul, 1999.151-158. o. 29 Értve ez alatt a nyugati világot, ami rájuk kényszerítette a lausanne-i békét, illetve az ott élő keresztény örményeket és görögöket is. 30 Ugyan voltak lokális zendülések a Tanzimat reform központosító intézkedései ellen, de ez nem nevezhető etnikai alapon szervezett kurd ellenállásnak. 31 White i. m. 85. o. 32 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties", 8. o. 33 A yezidikre ritkán hivatkoztak, mint kurdokra; ennek az lehetett az oka, hogy a yezidiket nem tartották muzulmánnak. 34 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties". 35 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties", 1. o. 36 Erre példa a zazaizmus, illetve az alevizmus, melyekről a tanulmány során még szó lesz. 37 A lausanne-i béke teljes szövegét ld.: http://www.lib.byu.edu/-rdh/wwi/1918p/lausanne.html Internet, 2006-03-27. A sévres-i béke 141-es cikkelyében garantálták a szabadságjogokat és a jog- egyenlőséget, tekintet nélkül vallásra, nyelvre, etnikumra. A 145-ös és a 147-es cikkelyben rögzítették a kisebbségi jogokat, nyelvhasználati és anyanyelvi oktatáshoz való jogot, az etnikai (racial), a nyelvi és a vallási kisebbségek számára is. A béke teljes szövegét ld.: http://www.lib.byu.edu/-rdh/wwi/versa/sevresl.html ; Internet, 2006.03.27. 38 Akemálizmus ideológiájának bemutatását és kritikáját ld. Paria, Taha, Davidson, Andrew: Corporatist Ideology in Kemalist Turkey: Progress or Order. Syracuse: Syracuse University Press, 2004. 39 Zürcher, Erik J.: Turkey: a modern history. London: I.B. Tauris, 2004. 40 Az 1924-es alkotmányban még szerepelt az iszlám, mint államvallás, 1927-es módosításban már nem. De a mai napig minden Törökországban született ember vallása automatikusan muzulmán, melyet csak külön engedéllyel lehet átíratni. 41 Musztafa Kemál szóbeli közlése (1932), idézi Bruinessen, Martin: „Race, culture, nation and identity politics in Turkey: some comments". Department of Near Eastern Studies, Princeton University, Április 24-26, 1997. http://www.let.uu.nl/~martin.vanbruinessen/personal/publications/Identity_politics_ in_Turkey.pdf Internet, 2006-02-20,2. o. 42 Bruinessen, Martin: „Race, culture, nation and identity politics". 43 McDowall i. m. 44 A szunnita vallási körök több száz éve működő intézményrendszerét, társadalomban betöltött szerepét nem tudták teljesen felszámolni, ezért idővel inkább központosították, az új török nacionalizmus szószólójává tették azokat. Caglar, Keyder: „Whither the Project of Modernity? Turkey in the 1990s." In: Rethinking Modernity and National Identity in Turkey. Seattle: University of Washington, 1997. 45 Az 1930-as évek elején már olyan törvényeket hoztak, mint például a kötelező névváltoztatás törökre, a kurd helységnevek megváltoztatása, vagy a kurd nyelv használatának szavankénti büntetése a hivatalos intézményekben. (Bruinessen, Martin: „Race, culture, nation and identity politics". 5. o.) Ezek inkább elidegenítők voltak és nem segítették elő az asszimilációt. Egy 1948-as újságcikkben megjelent helyszíni riport alapján pedig Dersimben a török hatóságot csak az adószedők és a rendőrség jelentette, nem volt iskola, orvosi ellátás. Idézi Kendal: „Kurdistan in Turkey". In: People Without a Country TheKurds and Kurdistan (szerk. G. Chailand,). London: Zed Press, 1980. 2007. tél 67
