Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Változó identitások: kurdok a török nemzetállamban A PKK és a polgárháború - a kurd identitás radikalizálódása A PKK 1978-ban jött létre, Abdallah Öcalan („Apó") vezetésével. Hivatalos programjában célként az önálló és egységes Kurdisztán létrehozása szerepelt, de ennél pragmatikusabb politikát folytatott, támadásait csak a török hatalom ellen intézte. Terroristamerényletek sorozatával, főleg 1984 és 1999 között polgárháborús állapotot idézett elő a délkelet-anatóliai tartományokban, a harcokban több tízezer ember veszítette életet.70 Habár a szakirodalom már a hatvanas, hetvenes években kurd tömeg- mozgalmakról ír, igazán csak a PKK-nak sikerült nagyobb tömegeket mozgósítania, illetve széles körű anyagi és erkölcsi támogatást szereznie. A korábbi mozgalmakat szokás városi, burzsoá szerveződésekként aposztrofálni, míg a PKK az egyre növekvő proletariátust is megszólította. Erre az időszakra érte el az urbanizáció, az iparosítás, a mezőgazdasági átszervezés azt a szintet, hogy a fejletlen délkeleten kurdok milliói váltak nyomorúságos városok bérmunkásaivá.71 Öcalan őket akarta megnyerni, amikor ötvözte a marxista-leninista alapú osztályharcot a nacionalizmussal.72 A gazdasági és szociális problémák a polgárháborúval csak fokozódtak, ami egyre több elkeseredett támogatót jelentett a PÓC-nak. A harcokkal párhuzamosan csoportosan kitelepítettek, brutális katonai akciókkal távozásra kényszerítettek több százezer, más források szerint több millió embert.73 Ankara a kitelepítést azzal indokolta, hogy a helybeliek együttműködtek a PKK-val. A kitelepítést sokszor csak azzal a feltétellel lehetett elkerülni, ha valaki hajlandó volt csatlakozni az úgynevezett faluőr rendszerhez. A többnyire helyi kurdokból verbuválódó faluőrök csoportjait az állam finanszírozta és fegyverezte fel abból a célból, hogy a PKK csoportjai ellen harcoljanak. A faluőrök és a PKK tagjai felváltva vadásztak egymásra és az ellenség lehetséges támogatóira a civil lakosság soraiban. Állandósultak a tisztogatások, a bosszúhadjáratok. A minimális szociális ellátás, az oktatás, a gazdaság teljesen ellehetetlenedett. A PKK terrorakcióinak gyakori célpontjai voltak az iskolai tanárok, mivel a közoktatáson keresztül mindenkinek közvetítették a hivatalos kemalista ideológiát. 1987-től tíz tartományban bevezették a rendkívüli állapotot, életbe léptették a hadijogot, és ez tovább kedvezett a kontrollálatlan erőszaknak és a hatalom visszaéléseinek. A lakossággal együtt a terület civil vezetése is elmenekült, a megmaradt lakott területek irányítását a faluőrök korrupt és ellenőrizhetetlen rendszere vette át.74 A hivatalos török álláspont terroristaproblémának tekintette a kurdkérdést, így a hadsereg saját hatáskörében kezelhette. Habár több politikus részéről is volt rá törekvés, mégsem sikerült egyik kormánynak sem a kurdok viszonylag mérsékelt képviselőit a politikában tartani. A hadsereg közvetlen vagy közvetett nyomására ezeket a pártokat a kilencvenes években sorra betiltották.75 A kurdok radikalizálása és elidegenítése az államhatalomtól eleve lehetetlenné tette, hogy egy mérsékelt kurd párt tömegtámogatást érjen el. A harcoknak és a tömeges kitelepítéseknek egyértelmű etnikai színezetük volt, annak ellenére, hogy Ankara nem ismerte el a kurdok létét Törökországban. A török 2007. tél 55
