Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Rada Csaba - Rada Péter: Törökország európai uniós csatlakozásának biztonságpolitikai aspektusai
Rada Csäba-Rada Péter frusztráltságot, viszont egy az EU számára veszélyes tendenciára is utalhatnak. Félő ugyanis, hogy a kétértelmű viselkedés az unió részéről elidegenítette a törökséget, mely hosszú távon az integrációs hajlandóságot is befolyásolhatja. Európa lakossága félelmeket táplál Törökország csatlakozásával szemben. Az európai társadalmak mikro szinten úgy érzékeleik a törököket, mint bevándorló idegeneket. Az EUMC (European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia) által 2005 márciusában megjelentetett felmérés108 az európai társadalmak növekvő idegenellenessé- gét vetíti előre. A multikulturális Európa képe e szerint már korántsem annyira vonzó lehetőség a felvilágosult, liberális demokráciák állampolgárai számára. A régi 15 EU országban a megkérdezettek 60 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy: „Van határa annak, hogy a társadalom hány más fajta embert, vallást, vagy kultúrát képes befogadni."109 Felvetődik a kérdés, hogy ez azt jelenti, hogy Európa kapuja bezáródik? A csatlakozási tárgyalások 2005. október 3-án megkezdődtek az unió és Törökország között. A döntést a tagállamok vezetői hozták meg, így az nem tükrözi a mögöttük lévő társadalmak véleményét. Annál inkább muszáj viszont figyelembe vennünk, hogy Franciaország és Hollandia népszavazásban elutasította az alkotmányos szerződést, melyet részben a török csatlakozás ellenzésének is betudhatunk. A nyugat-európai társadalmak félelmeihez a 2005 őszén kibontakozó franciaországi zavargások is hozzájárulhatnak. Bár az eseményeknek nem volt közük a török kisebbségekhez, a bevándorlóktól való félelem megnövekedett a zavargások következtében. Az EU, mivel demokratikus berendezkedésű államok alkotják jelentős nehézségekkel kell, hogy szembenézzen, ha ez a tendencia folytatódik. A legnagyobb félelmek és viták ugyanis akörül bontakoztak ki, hogy a már most is sokmilliós muszlim közösség mennyivel fog növekedni az egyes nyugat-európai országokban, ha egy 80 milliós török állam is belép, amelynek demográfiai növekedése ráadásul a fejlődő országokhoz hasonló tendenciát követ, és ezáltal könnyebbé válik a határokon való átjárás. Bár meg kell jegyezni, hogy felmerülnek olyan vélemények is, hogy a török népesség Európába vándorlását pont a csatlakozás és az azzal együtt járó biztonságérzet csökkentheti le. Az 1935 és 2004 közötti több tízmilliós növekedés korántsem tekinthető elhanyagolhatónak. Érdekes, hogy Törökország demográfiai jellemzői alapján is kettős pozícióban van. Az 1960-as években még teljes egészében fejlődő országokra jellemző demográfiai struktúrával rendelkező országban mára elkülönült egy modem városi és egy hagyományos vidéki termékenységi ráta. Nyugat-Anatólia, illetve Isztanbul termékenysége teljes mértékben nyugat-európai, a stagnáló társadalmakra emlékeztető 2,1.110 Ezzel szemben a fejletlen vidéki Törökország még mindig magas termékenységi rátát mutat fel és sokkal inkább hasonlít a fejlődő országokra, mint a nyugati demokráciákra. Egyes vélemények szerint még körülbelül 50 év szükséges ahhoz, hogy 90 milliónál kicsúcsosodjék a népességszám,111 ami miatt Törökország ekkorra már az unió egyértelműen legnagyobb népességgel rendelkező országa lenne. 22 Külügyi Szemle