Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Rada Csaba - Rada Péter: Törökország európai uniós csatlakozásának biztonságpolitikai aspektusai
Törökország európai uniós csatlakozásának biztonsági aspektusai alulszabályozott volt. Egyik oldalról az állami bankok bizonyos állami célok betöltése érdekében túlzottan is eladósodhattak, a másik oldalon a magánbankoknál még veszélyesebb logika indult el. Az 1994-es válság után az állam minden bank esetében a betétek száz százalékára garanciát vállalt, azért, hogy a bankok újra működésképesek legyenek.88 Azonban a rendkívül magas kamatláb arra sarkallta a magánbankokat, hogy kockázatos külföldi tőkét vonjanak be és állami kötvényekbe helyezzék el azokat. A folyamat néhány éven belül ahhoz vezetett, hogy az állam mélyen eladósodott és a magánbankok nagy része likviditási csapdába esett, majd összeomlott. A folyamat eredményeként a külső befektetők elkezdték kimenekíteni a tőkét, ami hiperinflációhoz vezetett. 2000-2001-ben Törökország története legmélyebb gazdasági válságát élte át, súlyos társadalmi és gazdasági következményeket okozva.89 A válságból az országot az IMF mentette ki, monetáris és fiskális szigort követelve meg a kormányoktól. Egyelőre úgy néz ki, a válság veszélye megszűnt, azonban néhány év távlatából még nehéz megállapítani, hogy a 2001 utáni intézkedések stabil pénzügyi helyzetet tudnak-e majd biztosítani. Az bizonyos, hogy a bankrendszer szigorúbb szabályozása már megszületett, illetve felállt egy Bankszabályozási és -felügyeleti Ügynökség.90 Azonban nem szabad elfelejteni, hogy 2006 tavaszán ismét kisebb pénzügyi mini válság következett be, amikor 1 hét alatt fél eurónyival csökkent a líra értéke. A török gazdaságot jelentősen befolyásolja a védelmi kiadások változása. Korábban a keynesiánus közgazdászok pozitív oksági kapcsolatot feltételeztek a védelmi kiadások és a gazdasági növekedés között. Újabban sokan kritizálják ezt a nézetet, de, ha a török adatokat vizsgáljuk, akkor, ha nem is oksági kapcsolat, de pozitív korreláció fedezhető fel.91 A török védelmi kiadások növekedése pozitívan stimulálta a gazdaságot, mivel stabil környezetet „ígért" a befektetőknek.92 A stabil környezet megteremtése pedig életbevágó Törökország számára, mert a külföldi közvetlen tőkebefektetések nagysága még mindig alacsony.93 Ha ez az okfejtés igaz, akkor ez a terület képes lehet a török gazdaság stabilizálására és több beruházás vonzására. A török hadsereg a gazdaság jelentős részét uralja, mely elegendő alapot biztosít számára bizonyos védelmi kiadások finanszírozására. Ez azért válik különösen igazzá, mert az 1990-es években a hadsereg egyre inkább a fegyvergyártás felé fordult.94 Az uniós csatlakozáshoz csak egyetlen út vezet: a szigorú fiskális és monetáris politika, alapvető dezinflációs céllal. A probléma, hogy a stabilizáló politika a török történelem során még sosem volt sikeres, mert túl hamar kifulladt, vagy a kormányzat nem vitte következetesen végig. Éveken keresztül általánosan jellemző volt a magas deficit, ami a túlzott kormányzati teherként jelentkező agrártámogatásokkal párosulva megnövelte az inflációs várakozást, így mintegy önbeteljesítő jóslatként az inflációt gerjesztett.95 A változást a 2001-es IMF-segély96 és az ekkor meginduló, a gazdasági rendszer alapjait is érintő reformpolitika jelentette. A kormányzati szektor karcsúsítása, a bankrendszer, a piac és a föltulajdon intézményeinek a liberalizálása, illetve a központi 2007. tél 19
