Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Szemerkényi Réka Az energiapolitika szerepét is vizsgáló hidegháború-elemzés meglepően erős, még az előzetesen vártnál is erősebb korrelációt tárt föl a gazdaság és politika kapcsolat- rendszerén belül az energiapolitika és a nemzetközi kapcsolatok között. A korszak meghatározó döntéseinek mélyebb vizsgálata azt jelzi, hogy az egyes gazdaságpolitikai, illetve nemzetközi politikai döntések mögött meghúzódó érvekben valóban szisz- tematikus dominancia az energiahordozók szerepéhez köthető. Az elemzés eredményei az energiapolitikai, gazdaságpolitikai és nemzetközi politikai szempontok között nagy mélységű, igen szoros és egyen kölcsönös kapcsolatot jeleznek. Ennek alapján kimondható, hogy a hidegháború negyven éve alatt Nyugat- és Kelet-Európa országainak meghatározó gazdaságpolitikai adottságai, szénhidrogénhiánya, illetve a Szovjetunió területének szénhidrogén-gazdagsága oly mértékben befolyásolta nemzetközi politikai megfontolásaikat, hogy a szénhidrogén-adottságok és -megfontolások alapvetően hatottak a hidegháború alakulására. E két terület, az energiagazdaság, illetve a nemzetközi politika kapcsolata rugalmas és dinamikusan változó jellegű, azonban a hidegháború idejének számos jelentős nemzetközi gazdasági, illetve nemzetközi politikai döntésének hátterében kitapintható, érzékelhető energiapolitikai megfontolás húzódik meg. Azaz a szénhidrogén-politika megfontolásai a hidegháború alakulásának valójában egyik alapvetően meghatározó elemét jelentették. Az energiapolitika és a nemzetközi politika közötti szoros kapcsolat a hidegháború végével sem szakadt meg. Az Európai Unió energiapolitikai gondolkodása 1990 után az energiatermelést és -kereskedelmet egyre inkább a piaci megfontolások térfelére próbálja áttolni.39 Nyugat- Európa nagyobb országainak energiapolitikai gyakorlata ezzel szemben óvatosabb, saját nemzeti olajvállalataik megerősítése továbbra is központi célként szerepel. Nyu- gat-Európa energiapolitikájában tehát mutatkozik kettősség a központ és a tagállamok között.40 A nemzetközi politika és az energiapolitika kapcsolatát azonban alapvetően sem az egyik, sem a másik nem kérdőjelezte meg. 1990 után az európai volt KGST-országok gazdasági reformokba fogtak, míg a Szovjetuniót, majd később Oroszországot, majd egy évtizeden keresztül folyamatos gazdasági, politikai és identitásválság jellemezte. Az 1998-as orosz válság mélypontja utáni gazdasági talpra állás hamarosan a kilencvenes évek orosz identitásválságának lecsengéséhez vezetett, sőt 2000-től fogva egyre markánsabb orosz diplomáciai tevékenységet, nemzetközi érdekérvényesítést lehet tapasztalni a nemzetközi életben, az orosz diplomácia 2003-tól pedig már a konfrontativ megnyilvánulásoktól sem riad vissza.41 A folyamat átfordulásával párhuzamosan ismét nemzetközi energiapolitikai váltás érzékelhető: a nemzetközi olajárak az 1986-os zuhanásukat követően a kilencvenes évek stagnálása után 1999-től meredeken emelkedni kezdtek. Azaz Oroszország hidegháború utáni ön-újradefiníciós belső válságának az 1999-től kezdődő újbóli olajár-emelkedés vetett véget, jelentősen hozzájárulva az ország hideg48 Külügyi Szemle
