Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai Ezt azonban Nyugat-Európa jelentős szénhidrogén-importőrei egyszersmind a Szovjetunió feletti befolyás növelésének lehetőségeként értelmezték. A nyugat-európai stratégiai elemzésekben a szovjet energiaimport szükségessége úgy jelent meg, mint az európai országok nemzetközi pozíciói erősítésének egyik lehetősége. A hidegháború utáni európai energiapolitika további markáns jellemzője a környezetvédelem szempontjainak megerősödése az energiapolitikai döntésekben is.34 Ez a megközelítés szintén visszanyúlik a hidegháború korszakára: a nyolcvanas évek közepétől, azaz jóval a 2006-2007-es globálisfelmelegedés-riadót megelőzően érzékelhető volt a környezetvédelem szempontrendszerének térnyerése a nyugati energiapolitikában mind Nyugat-Európában, mind az Egyesült Államokban. A folyamat nem új, csak a kilencvenes éveken fölgyorsult, és további térnyerése prognosztizálható a XXI. század elején. A földgázfogyasztás gyors elterjedése és széles körű politikai és közvéleménybeli támogatásának oka is nagyrészt visszavezethető a hidegháború idejének európai energiagazdaságára: a kontinensen (Hollandia, illetve Nagy-Britannia területén) a hatvanas évekre fölfedezett jelentős földgáztartalékok következtében a földgáz az európai olajfüggés „saját" szénhidrogénnel való csökkentésének egyik esélyét jelentette.35 Ez a stratégiai megfontolás nemcsak romantikus formában él tovább, Nyugat-Európában a hidegháború utáni, legfontosabb gyakorlati következménye az a jól kiépített, szerteágazó földgázvezeték-hálózat, mely többek között a legjelentősebb német ipari területek energiaellátását hivatott biztosítani, és többek között Németországot is nagyban érdekeltté teszi a földgázimport magas szintjének fenntartásában. A természettudatos politizálás megerősödésének az energiahasználat terén azért is különleges a jelentősége az energiabiztonság szempontjából, mert e folyamat egyik meghatározó törekvése a kőolaj-felhasználás csökkentésével párhuzamosan a földgáz arányának növelése az energiamérlegben. Ennek alapja az a fölismerés, hogy a földgáz a kőolajnál sokkal inkább környezetbarát energiahordozó. Az európai kontinens területén felfedezett földgáztartalékok csökkenő volumene mellett a földgáz-felhasználás növelésére irányuló döntés a földgázimport növelése nélkül nyilvánvalóan nem valósítható meg. Az európai földgázimportnak pedig jelenleg két nagy beszállítója van: Algéria és - növekvő arányban - Oroszország.36 Mind az orosz energiaimport mint stratégiai alternatíva, mind az energiaimport mint a Moszkva feletti befolyásnövelés eszköze, sőt még a földgáz irányában megnyilvánuló energia-felhasználási preferencia is olyan koncepciók, megfontolások, melyek a mai napig érzékelhetők a kontinens országainak orosz energiaimportjában. Olyannyira, hogy a hidegháború utáni össz-európai energiapolitika két legnagyobb válsága, a 2006., illetve a 2007. januári válság sem tudta alapjaiban megingatni a beléjük vetett hitet. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy az 1973-1979-ben megtapasztalt energiafüggés, valamint a hidegháború alapvető energiabiztonsági koncepciói napjainkig érzékelhető mély nyomokat hagytak Európa energiapolitikájában. 2007. tavasz 45
