Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai Összességében megállapítható, hogy a KGST-energiakereskedelem valójában kettős szerepet töltött be a szovjet energiastratégiai gondolkodásban: egyrészt szabad kezet adott Moszkvának a szénhidrogénexportból származó saját költségvetési bevételeinek irányítására. Ez egy olyan időszakban, amelyet kedvezőtlenül alacsonyan stagnáló nemzetközi árak jellemeztek, miként a hidegháború első két évtizedét, ez közvetlen gazdasági hasznot is jelentett a szovjet költségvetési tervezésnek.32 Később pedig, amikor a nemzetközi olajár növekedése következtében gazdasági előnyei elenyésztek, könnyen módosítható volt. Másrészt stabil, „bebetonozott" egyoldalú függést eredményezett Moszkva szatellitállamai és a központ között a kor egyik legfontosabb gazdaságpolitikai dimenziójában, az energiaellátásban. ...a következmények... A második világháború után gyorsan növekedésnek induló szénhidrogénigény, az európai KGST-országok szénhidrogén-szegénysége és a Szovjetunió újonnan feltárt szénhidrogén-tartalékainak nagysága gazdasági szempontból kézenfekvővé tette a KGST szénhidrogén-kereskedelmének kiépítését. Nagyon valószínű, hogy a szénhidrogén-alapú gazdaságra való átállás és a közép-európai országok szénhidrogén-szegénysége következtében a Szovjetunió újabb szénhidrogén-tartalékainak felfedezése előzetes szovjet stratégiai megfontolások nélkül is intenzív közép-európai-szovjet szénhidrogén-kereskedelem kialakulásához vezetett volna, és ezt az erőszakos szovjet dominancia, valamint a KGST nélkül is e két térség kapcsolatának központi elemévé tette volna. Közép-Európa és a Szovjetunió szénhidrogén-kereskedelmének beindulása tehát akkor is valószínűsíthetően bekövetkezett volna, ha Közép-Európa országai nem kerülnek a bipolaritás következtében stratégiai függésbe a Szovjetuniótól. Olyannyira, hogy az is megállapítható, a szénhidrogén-kereskedelem a KGST-kapcsolatoknak egy olyan területe, mely mögött valódi gazdasági célszerűség állapítható meg. Az is valószínűsíthető azonban, hogy a hegemón exportőr meghatározó szerepe nélkül Közép-Európa szénhidrogénimportjának hálózata nem exkluzív módon a Szovjetunió felé irányul, hanem, Európa többi országához hasonlóan, jóval kiegyensúlyozottabban adott volna esélyt a több forrásból származó importnak is egy valódi energia-kereskedelmi hálózat kialakításával. A szovjet dominancia az energiapolitika területén egyrészt a szénhidrogén-kereskedelemnek egyértelműen az exportőr általi meghatározottságában, másrészt az alternatív beszerzési források kizárásában jelent meg. A szénhidrogén-kereskedelem KGST-kerete tehát nem kis részben abból a szempontból ad alapot érdekes következtetésekre, hogy a hidegháborús megkötöttség mennyiben torzította az amúgy gazdaságilag nem irracionális kelet-nyugati szénhidrogén-kereskedelem kialakulását. Hiszen még ha gazdasági szempontból tökéletesen célszerű volt is 2007. tavasz 43
