Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra li decentralizációt irányoz elő az olaj- és a gázszektor fejlesztésében. Egyrészt nagy szabadságot ad a régióknak, hogy saját maguk tárgyalják végig a szerződéseket, míg a központi kormányzat csak figyelemmel kíséri a folyamatot. Az olajbevételeket a kormány nem tartja meg, hanem lakosságszám szerint szétosztja a tartományok között. A megosztott iraki kormányban és parlamentben így az ország középső részén fekvő olajban szegény szunnita területek támogatják a számukra igen előnyös kitételt. Mivel a legtöbb olajmező kurd és síita területeken van, a szunniták joggal féltek, hogy Szaddám bukása után nemcsak politikai, hanem gazdasági lehetőségeik is jelentősen csökkenek. Az Egyesült Királyság két vezető olajtársasága, a British Petrol és a Royal Dutch Shell is előkészítette az olajtörvény megjelenése utáni tárgyalásokat. Mindkét vállalat alaposan tanulmányozta Irak két legnagyobb olajmezőjét, amikor ingyenes tanácsadást biztosított a kormánynak. A British Petrol a délen fekvő rumajlai olajmezőről származó adatokat értékelte ki, felvázolva a jövőbeni termelés maximalizálásának módját. A Shell hasonló célból északon, Kirkukban tanulmányozott egy olajmezőt. Míg a BP bizalmas vállalati információként kezeli a tanulmányok elkészítésének, addig a Shell gyakrabban hajlandó a témában nyilatkozni. „A Shellnek nagyon régi története van Irakban. Szívesen vesszük a lehetőséget, hogy segítsünk Irak energiaiparának újjáépítésében, de csak akkor megyünk be az országba, ha a biztonság, az élet- és a munkakörülmények javultak. Beszéltünk az országon kívül az olajminisztérium embereivel, hogy jobban megértsük Irakban az összetett helyzetet. Vannak tapasztalataink olyan technikai és működési kihívásokkal, melyekkel Irak szembenéz, mivel a Közel-Keleten tapasztaltunk hasonló helyzetet. Szeretnénk hosszú távon megjelenni Irakban és hosszú távú kapcsolatokat kiépíteni az irakiakkal, ideértve az újonnan választott kormányt" (Shaeed, 2007). Mind a Shell, mind a BP - az oroszokkal és a kínaiakkal ellentétben - nagy hangsúlyt helyez arra, hogy csak akkor vonul be Irakba, ha a helyzet stabilizálódik, bár az olajban gazdag északi és déli rész az ország középső területeihez képest viszonylag nyugodt. Ha Bagdad körül nem is csillapodnak a fegyveres összecsapások, ebbe a két régióba várhatólag a nagy társaságok előbb kockáztatják meg a bevonulást. Annál is inkább, mivel egy pár kisebb cég - Petrel és a norvég DNO csoport - már olajat termel a viszonylag biztonságos északi kurd területeken - ami bizonyítja, hogy lehet dolgozni az országban. Az olaj mellett még egy kérdés tartja izgalomban az energetikai ipart. 2007 júniusában felvetődött az iraki földgáz termelésének újraindítása is (Hawkes, 2007/a). Az Egyesült Királyság erősen érdekelt a kérdésben, hiszen a kitermelt földgáz Európába szállítása a BP által üzemeltetett Baku-Erzerum vezetékeken keresztül történne. Márciusban a Shell is török cégekkel tárgyalt, hogy közösen konzorciumi formában pályázva lobbiznának a gázkitermeléshez szükséges engedélyért. A Shell Kurdisztán mellől, Kirkuk olajmezőiről tervez vezetéket építeni a Földközi-tengerhez, Csejhanhoz (Hawkes, 2007/b). 2007. nyár-ősz 63
