Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Gálik Zoltán A brit energiaszektornak kulcsfontosságú, hogy új, olcsó energiaforrásokat találjanak. Igaz, hogy az elektromosenergia-termelés 18 százalékát a 19 nukleáris erőmű biztosította, a földgáz aránya 37 százalék, és szén aránya 34 százalék volt,18 de az ipari tevékenységben megkerülhetetlen és egyre növekszik a kőolaj szerepe. Ráadásul a kőolajforrások helyzete a közeljövőben jelentősen megváltozhat. Az üzemanyag-felhasználás mennyiségének jelenlegi ütemű növekedése mellett az Egyesült Királyság ötven éven belül teljesen az olajimporttól függhet (1. részletesen Cable, 2003). Iraknak 115 milliárd hordó bizonyított olajtartaléka van, körülbelül, ugyanannyi mint Iránnak. Szakértők szerint feltáratlanul megközelítőleg háromszázmilliárd hordónyi olajtartaléka van az országnak, főként a nyugat-iraki sivatag alatt. Irakban hetven felfedezett, de nem fejlesztett olajmező van. Bármelyik alatt legalább egymilliárd hordóra számítanak (Shaeed, 2007). Ezekkel az egyelőre csak feltételezett készletekkel együtt Irak olajtartalékok tekintetében megelőzné az első helyen álló Szaúd-Arábiát. Ráadásul Irakban a kitermelés költsége csupán 1 USD/hordó, az egyik legolcsóbb a világon. A Blair-kormány már 2001-ben kiadott Future Strategic Context for Defence című jelentése arról beszél (FSCD, 2001), hogy az olajkészletek kérdése az Egyesült Királyság alapvető érdekei és biztonságának meghatározó tényezői közé tartozik. A mélytengeri energiamezőkért folytatott harc pedig a jövőben nagy valószínűséggel megosztja és konfliktusokba taszítja a nemzetközi közösséget. A jelentés szerint a fenti gondolatmenetnek az Egyesült Királyság védelempolitikájának meghatározó részét kell képeznie, főként hogy az olajkészletek továbbra is a Perzsa-öbölben koncentrálódnak a belátható jövőben. Az angolszász olajvállalatok iraki inváziója élesen szembekerült az egyelőre papíron létező, de nemzetközi jogilag értelmezhető orosz, francia és kínai érdekekkel. A piac liberalizálásának egyik aggasztó kérdése éppen az, hogy mi lesz az iraki állam által 2003 előtt kötött szerződésekkel? Az Egyesült Királyság - az Egyesült Államokkal egyetemben - kinyilvánította, hogy az iraki olaj az iraki népé, azt a számukra leghasznosabban kell használni, és a brit kormányt nem befolyásolta az olaj a háború indításában. Ebben a szellemben április 8-án közös nyilatkozatot is adtak ki. A britek sokszor hangoztatják, hogy az iraki olajpénzeket az újjáépítésre használják fel (Fortson, 2007), de kedvezőtlen fejlemény, hogy az invázió óta az iraki olajtermelés üteme drámaian csökkent. A felkelők folyamatosan támadják a vezetékeket, így az egyetlen exportútvonal a síiták dominálta délen keresztül vezet. A csökkenő olajjövedelmek miatt az elmúlt években egyre kevesebb szó esett az újjáépítésről. Irak az olajon kívül szinte mindenben importra szorul. A GDP hetven százaléka az olajbevételekből származik, az államháztartás bevételeinek pedig csaknem a 95 százalékát teszik ki. A háború alatt az olajmezőket nem érte jelentős kár, de az az elmúlt évtizedekben a befektetések hiánya, a szankciók és a helytelen menedzsment következtében igen rossz állapotban kerültek. Az olajágazat rendbehozatala, a háború előtti export - durva becslések szerint 2,5 millió hordó naponta - sőt a jó harminc évvel ezelőtti 3,5 millió hordó/nap 60 Külügyi Szemle
