Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra A kőolaj stratégiai szerepe Az iraki háború kimondott vagy kimondatlan okaként a kőolaj feletti ellenőrzés szerepét szokták megjelölni. Vitathatatlan, hogy Irak a világ második legnagyobb kőolaj- készletével rendelkezik, és hogy Az Egyesült Királyság számára a 20. század folyamán kulcsfontosságú volt az ország olajforrásainak biztosítása. A kérdés, hogy a kőolaj vonatkozásában vajon felfedezhetünk-e közvetett vagy közvetlen kapcsolatot a brit kül- és biztonságpolitikai stratégiai célok és az iraki konfliktus között. A külpolitika egyik klasszikus célja az állam gazdasági érdekeinek biztosítása. Irakban a brit jelenlét oka kezdetben stratégiai volt ugyan - az Indiába vezető kereskedelmi útvonalak biztosítása, de hamar kiderült, hogy a térség gazdasági szempontból is fontos eleme lesz a birodalom fenntartásának. Évszázadok óta ismert volt, hogy Perzsia és Mezopotámia egyes részein olajforrások vannak. A helyi kezdetleges felhasználáson kívül ezekre nem települt különösebb ipar. A mezopotámiai és a perzsa olaj kereskedelme iránt az európaiak csak a 19. század utolsó negyedében kezdtek el érdeklődni, amikor a tőkeáramlás megindult a térség felé. A kitermelési engedélyeket Konstantiná- polytól kérték, gyakran archeológiái ásatások ürügyén. Az Angol-Perzsa Olajtársaság 1908-ban nyitotta meg az első kereskedelmi célokra termelő telephelyét Perzsiában. Az Egyesült Királyságnak az olaj akkor vált jelentőssé, mikor 1904-ben a hadiflotta a szénfűtésről áttért az olajfűtésre, ami olcsóbbá és gyorsabbá tette a közlekedést. A gyarmatbirodalom, a világpolitikai nagyság fenntartásának eszköze - mivel az Egyesült Királyság tengeri főhatalom - a flotta volt. Ennek olcsóbb, gazdaságosabb és nem utolsósorban hatékonyabb üzemeltetése a brit nagyhatalmi politika egyik kulcskérdésévé vált. Mivel a kormány attól tartott, hogy az olajtársaságok feltételeket szabhatnak a királyi haditengerészetnek, olyan tartalékokat keresett, amelyek a Mexikói-öbölnél közelebb vannak, és hosszú távon biztonságosan rendelkezésre állnak. A következő húsz évben a kormány az Egyesült Királyság olajellátására és erőforrásaira koncentrált, így teljes diplomáciai támogatást nyújtott azoknak a brit állampolgároknak, akik koncessziókat kértek Mezopotámiában. 1911-ben egy brit-német konzorcium - amelynek tagjai a Royal Dutch Shell, C. S. Gulbenkian, a (brit) Török Nemzeti Bank és a Deutsche Bank voltak - exkluzív jogokat kapott a Törökország területén található olaj kitermelésére. Későbbi nevén a Török Olajtársaság 1913-ban egyesült az Angol-Perzsa Olajtársasággal (Anglo-Persian Oil Company, APOC). A részvények brit, német, holland és a Gulbenkian vállalat tulajdonában voltak. Még 1914 augusztusában, elhúzódó tárgyalások után a brit kormány 2,2 millió fonttal többségi tulajdont szerzett az APOC-ban, amely az Egyesült Királyság mai legnagyobb vállalatának a British Petrolnak (BP) az elődje lett. Mezopotámia lerohanásával szinte egy időben a briteké lett az olaj kiaknázásának joga, és tovább erősítették helyzetüket a térségben, mivel több nemzetközi társaság kezdett olajkoncessziókat keresni Bagdad és Moszul környékén. Az ebből fakadó kereskedelmi feszültségek fontos szerepet játszottak az első világháború előkészítésében. 2007. nyár-ősz 57
