Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Gálik Zoltán politika aktuális problémái mellett - a cári Oroszország Földközi tengerre való kijutásának megakadályozása - a Közel-Keleten elsősorban és kiemelten az Indiába vezető útvonalak biztosítása volt. A brit flotta folyamatosan támadta az arab partokat, és az 1840-es évek végére a Perzsa-öböl és Áden brit gyarmat lett. Az Ottomán Birodalom legkeletibb része - a ma Irak néven ismert Mezopotámia tartomány - három vilajetből állt: Bászrából, Bagdadból és a főként kurdok lakta Moszulból. A britek a folyami kereskedelem fellendítésével, illetve a 19. század végére a Szuezi-csatoma megépítésével fokozatosan bekapcsolták a területet a világgazdaság vérkeringésébe. Bászra Manchesterhez és Bombayhoz hasonlóan a britek egyik legfontosabb gabona- és gyapjúexportőrévé vált.15 A brit és az indiai kereskedelem dominanciája mellett a 20. század elején fokozatosan megjelent a német tőke a térségben. A Törökországtól 1903-ban a bagdadi vasút megépítésére elnyert koncesszióval a németek már stratégiai fenyegetést jelentettek az Egyesült Királyságra. A bagdadi vasút Bászrán és a mai Kuvait területén keresztül közvetlenül kötötte volna össze a Földközi-tenger és az Arab-öböl térségét. A vasúttal a németek megkapták a jogot, hogy a sínek melletti 20-20 kilométeres sávban kiaknázzák az ott talált ásványkincseket. A térség jelentősége tovább nőtt, amikor Perzsiában - a mai Irán területén - megindult az olaj kereskedelmi célú kitermelése. Az első világháború kitörésekor a térségben az olaj miatt kialakuló feszültségek a háború Európán kívüli egyik legfontosabb térségévé tették a Közel-Keletet. Ekkor szervezték meg a britek Mezopotámia betagolását a gyarmatbirodalomba. A törökök a németek oldalán szálltak hadba. Attól tartva, hogy Németország utasítására a törökök gátolni fogják az olajellátást, az indiai brit hatóságok expedíciós sereget küldtek Bászrába, hogy megakadályozzák a törököket a brit érdekeltségekbe való beavatkozásban az öbölben, főként a dél-perzsiai olajmezőkön. Az expedíciós seregben főként indiai muszlimok harcoltak. A török birodalom felszámolására, a területnek a birodalomba való betagolására a brit külpolitika ekkor már jelentős diplomáciai lépéseket tett. A 2003-as iraki beavatkozás során a brit katonai jelenléttel kapcsolatban fontos megvizsgálnunk, hogy milyen kép él az ott élőkben Nagy-Britanniáról. Ebben meghatározó a brit külpolitikának a térséget érintő talán leghíresebb és legkevésbé dicsőséges lépése, amikor a területet a fenti célok miatt háromszor, három különböző helyre ígérték el. Először odaígérték az araboknak. Erre azért volt szükség, hogy délen egy arab felkelés kirobbantásával legyőzzék a törököket, illetve keletről utat nyissanak Európába, hogy megtörjék a nyugati fronton kialakult patthelyzetet. A sivatagi Hidzsazban - ma Szaúd-Arábia része - élő hasimitákkal vették fel a kapcsolatot, akik az iszlám szent helyei, Medina és Mekka felett gyakorolták hatalmukat, illetve céljuk az otto- mánok elűzésével a pánarab állam megteremtése volt. A hasimitákkal való szövetség hasznosnak bizonyult az expedíciós seregben harcoló indiai muszlimok lojalitásának biztosításában is. Az 1915-ös gallipoli mészárlás katasztrófája után a britek aláírták a damaszkuszi jegyzőkönyvet: az arabok támogatták a briteket a törökök elűzésében, 54 Külügyi Szemle
