Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Magyarics Tamás: Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében
Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében fordulópontot a 2001. szeptember 11-i támadás után elfogadott USA Patriot Act jelenti, amely a korábbiaknál sokkal tágabb jogköröket biztosít a végrehajtó hatalomnak az állampolgárok ellenőrzésére.25 Míg az Egyesült Államok megszületésekor és azt követően hosszú ideig az állampolgárok a szabadságot részesítették előnybe a biztonsággal szemben, a New York és Washington elleni támadások után a megkérdezettek háromnegyede már az utóbbi mellett tette le a voksát az előbbivel szemben. Az iraki háború amellett, hogy arra késztette a Bush-adminisztrációt, hogy még nagyobb mértékben csökkentse a szabadságjogokat az Egyesült Államokban a nemzet- biztonság érdekében, a nemzetközi jog tekintetében is a jelek szerint előnybe részesíti az amerikai biztonsági érdekeket. így a Bush-doktrína egyik alapeleme, a megelőző háború vagy csapás (preemptive vagy preventive war/strike)26 az ENSZ-alapokmány 51. cikkelyének a hatályát vonja kétségbe; a guantánamói támaszponton és egyéb titkos helyeken fogvatartottaknak a jogi helyzete távolról sem tisztázott, de Washington egyértelműen vitatja a hadifoglyokra vonatkozó genfi konvenciók érvényességét ezekben az esetekben, a szuverén államok belügyeibe való beavatkozás is fennálló nemzetközi jogokat sért (még akkor is, ha, például, humanitárius alapon lehet érvelni mellette). A félhivatalos amerikai álláspont a megváltozott biztonsági környezetre hívja fel a figyelmet. E szerint az Egyesült Államok nem fogadhat el multilaterális korlátokat akkor, amikor egy minden törvényt és jogot felrúgó ellenféllel áll szemben, amely olyan méretű anyagi és emberi pusztítást képes elméletileg végezni, amely minden államnak elfogadhatatlan. Továbbá, hangzik a nemzetbiztonsági „héják" érvelése, a nemzetközi jog, mint olyan, veszélyes illúzió. A nemzetközi viszonyok anarchikus természetéből adódóan egyetlen szuverén állam sem vonhatja ki magát a rendszerből, és a fennálló szervezetek, elsősorban az ENSZ BT, ismételten bebizonyították, hogy képtelenek hatékonyan kezelni a nemzetközi békére és biztonságra leselkedő veszélyeket. Elvileg logikus a gondolatmenet, ellenben látni kell azt is, hogy ezek az érvek egy olyan hipotetikus helyzetre érvényesek, amely jelen pillanatban egyszerűen nem létezik. A nemzetközi terrorizmus vagy akár egyes azonosítható csoportjai nem jelentenek egzisztenciális fenyegetést az Egyesült Államokra. Ebből adódóan nehezen védhető az álláspont, hogy miért van szükség a belső szabadságjogok nagyobb mértékű korlátozására, valamint a nemzetközi jog nagyobb mértékű figyelmen kívül hagyására, mint a hidegháború idején, amikor valódi egzisztenciális fenyegetéssel kellett az Egyesült Államoknak szembenéznie. A jelek szerint egyre erősödik a felismerés az amerikai politikai vezetők és a lakosság körében is, hogy a Bush-adminisztráció túlreagálta egyrészt a terrorizmus elleni küzdelem dimenzióit: háború helyett inkább bűnüldözésről kellene beszélni. Másrészt Irak nem a terrorizmus elleni küzdelem fő színtere, hanem egy nem megfelelően végiggondolt demokratizálási és államépítési kísérlet terepe, ahol Szaddám Huszeinnek és rezsimjének az Egyesült Államokra és közel-keleti szövetségeseire jelentett veszélyét jelentős mértékben eltúlozták a saját politikai agendá2007. nyár-ősz 43
