Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Deák András György feltételezhetően a Gazprom helyzetét. Ugyanakkor fel kell készülni arra is, hogy a Putyin elnöki ciklusának leteltét követő nem kevés feszültség jelentős része Medvegyev - és óhatatlanul a Gazprom - környékén fog lecsapódni. A Gazprom Medvegyev lehetséges utódlásával a nagypolitika sűrűjébe került, és ettől kezdve már korántsem csak az üzleti rosszindulat célpontja. Mindezek alapján a lojalitás ma már csak szükséges, de nem elégséges politikai stratégia a Gazprom részéről. Mind az örökösi pozíció megszerzésekor, mind a támadások kivédésekor újabb szövetségesekre van szüksége. A Gazprom helyzetét bizonyos szempontból megkönnyíti, hogy Putyin egyelőre nem engedi az utódjelöltek saját csapatainak berendezkedését. Mindkét jelölt előléptetésekor ragaszkodott ahhoz, hogy a korábban meglévő hatásköre egy jelentős részét más, eddig a politikában csak korlátozottan szereplő, de Putyinhoz feltétlenül lojális csoportokkal ossza meg. Úgymond „építi az örökösök csapatait", amivel egyben a saját informális hatalmát is extrapolálja 2008 utánra.44 A Rosznyeft feltűnése miatt a Gazpromnak amúgy is szüksége volt bizonyos, a cégnél hiányzó politikai profillal rendelkező, lehetőleg erőszak-szervezeti nexusokkal is bíró csoportok beengedésére. A kérdés az volt, mennyire választhat a Gazprom maga ilyen szövetségest, avagy Putyin elnök „tukmálja rá" azt a cégre, illetve hogy miként lehet helyet szorítani neki a Gazprom érdekrendszerében. A Gazprom környékén feltűnő új klán a Jurij Kovalcsuk fémjelezte Rosszija csoport lett. A Rosszija csoport története sok vonásában tanulságos a mai orosz kapitalizmus megértésének szempontjából. A Rosszija egy ma is működő, kisebb pétervári bank, amelynek legtöbb tulajdonosa a szovjet időszakban a Tudományos Akadémia egyik fizikai kutatóintézetében dolgozott együtt. A késő-szovjet időszakban hamar üzleti tevékenységbe kezdtek, és Jurij Kovalcsuk Vlagyimir Jakunyinnal (utóbbi jelenleg az Orosz Államvasutak - RZSD vezérigazgatója) együtt 1991 végén átvette a Rosszija bank feletti ellenőrzést. Feltételezhető, hogy már ekkor kapcsolatban álltak néhány, korábban Németországban dolgozó titkosszolgálati hátterű személlyel, és legkésőbb ekkorra datálható Putyinnal való megismerkedésük is. Azonban ellentétben Dmitrij Medvegyewel és Igor Szecsinnel, ennek a csoportnak a legtöbb tagja távolmaradt a pétervári politikától, és főleg külgazdasági és üzleti tevékenységgel töltötte az idejét.45 A kilencvenes évek második felében, az oligarchikus rendszer kialakulásával párhuzamosan kialakult az olajjövedelmek disztribúciójának másodlagos piaca. Az oligarchikus csoportok és a politikai befolyás közötti viszony megint csak nem a tulajdon, hanem az annak kapcsán jelentkező pénzügyi folyamatok megosztásában manifesztálódott. Ennek egyik korai, viszonylag primitív, de még ma is működő formája az olajvállalatok kereskedelmi és exporttevékenységének politikai színezetű vállalatokhoz való kiszervezése. A kilencvenes évek elejétől kezdve ez a csoport kontrollálta az északnyugati térség olajkereskedelmét, legfőképpen pedig az e térségben érdekelt Szurgutnyeftegaz finomítói és exporttevékenységét. 24 Külügyi Szemle
