Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Romsics Gergely: A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemón, új hegemonikus rend
A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemén, új hegemonikus rend Romsics Gergely A nemzetközi kapcsolatok (International Relations) tudománya előszeretettel ábrázolja magát a páholyban ülő előkelő nézőként, melynek műértő és kritikus tekintete előtt - bár bizonyos messzeségben - az események a világpolitika színpadán kavarognak. Az IR művelője azáltal definiálja megkülönböztetett ismeretelméleti pozícióját (szemben a külpolitikai elemzőével), hogy kijelentéseit a nemzetközi rendszerről alkotott koherens képből vezeti le: egyszerre állítja, hogy tudja, minek kell történnie (úgy a színpadon, mint mögötte), és mutatja be, hogy valóban az történik. Bár divat arról írni, hogy a nemzetközi kapcsolatok mint tudomány a hidegháború végével, a neoliberális program meggyengülésével, az amerikai relatív erőfölény csökkenésével, szeptember 11-ével, a formálódó iraki fiaskóval vagy valamely más esemény bekövetkeztével elvesztette orientációs képességét, ezek az önkritikus, látszólag pesszimista hangok sem egyebek, mint egy újabb rendszerező látásmód bemutatását előkészítő retorikai műveletek. Ha ugyanis a dezorientáció, a rendszerszintű szemlélet elvesztésének konzekvenciáit ez a döntően angolszász tudományosság levonná, saját különbözőségét számolná fel a számtalan részfolyamatot elemző politikai szociológiával, politikai gazdaságtannal és mindenekelőtt a külpolitikai analízissel (foreign policy analysis) szemben. Ebben a tanulmányban éppen ezért a helyzet összetettségére és kialakulatlanságára vonatkozó IR-nézeteket elfogadjuk, ám abból indulunk ki, hogy a nemzetközi kapcsolatok tudománya továbbra is koherens rendszerleírásokon fáradozik, és mint minden nagyléptékű tudományosság, elégedetlen azzal, hogy Minerva baglyához hasonlóan csak szürkületkor tárja szét szárnyait - nem elégszik meg az elmúlt időszak elemzésével, hanem különböző megfontolások által motivált előrejelzéseket fogalmaz meg a jövővel kapcsolatban. A rendszerszintű előrejelzés persze tulajdonképpen egy vízió, jövőkép, és nem egyszerűen egy folyamat predikálása. Az IR-irodalom ma nem utolsósorban azzal van elfoglalva, hogy meghatározza azokat az alapvető változókat, melyek a közelmúlt folyamatai következtében új értékeket fognak felvenni vagy vettek fel, és ezzel meghatározza azokat a vonatkozásokat a nemzetközi rendszerben, amelyek 2007. nyár-ősz 7
