Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Blair, Tony: Harc a globális értékekért (Füsti Molnár Zsuzsa)
Folyóiratszemle keresztényt, zsidót és hindut, aki hisz a vallási toleranciában, a demokráciában, a szabadságban és az emberi jogokban. Ez nem civilizációk közötti összeütközés, hanem civilizációról szóló összeütközés, amely a haladás és a reakció között zajlik. E harc jellegéről szólva a miniszterelnök kiemeli a globális dimenzióját. Nem csupán az Egyesült Államok és szövetségesei ellen irányul, hanem olyan országok ellen is, amelyek nem mondhatók ezen országok partnereinek. Az Irakban és az Afganisztánban folyó harcnak elsődlegesen nem az a célja, hogy felszabadítsa ezeket az országokat az amerikai megszállás alól, hanem az, hogy megakadályozza a demokratikus fejlődés - nem csupán a nyugati jellegű, hanem bármilyen fajta - létrejöttét. Ráadásul a szélsőségesek azok, nem pedig az ott állomásozó erők, akik szándékosan lemészárolják az ártatlan lakosságot, ezért továbbra is indokolt a külföldi erők jelenléte Irakban és Afganisztánban. Mivel a terrorizmus a vallási szélsőségre építi ideológiáját, a terroristák célja az is, hogy megakadályozzák országaik modernizációját, és hogy a muszlim világ egy félfeudális vallási oligarchia irányítása alatt működjön. A szélsőségesek rendkívül hatásos propagandatevékenységet fejtenek ki, amellyel sikeresen befolyásolják a nyugati közvéleményt, azt sugallva, hogy a terroristatámadásokért teljes egészében a nyugati országokat terheli a felelősség. Sokan komolyan hisznek abban, hogy ha az idegen csapatok kivonulnának Irakból és Afganisztánból, a terrorcselekmények megszűnnének. Nagyon fontos tehát ennek az ideológiának a megdöntése. Az iszlám terrorizmus leküzdéséhez nemcsak a módszereivel, de az eszméivel is le kell számolni. A globalizáció korszakában a vallási szélsőségesség és a haladás közötti összeütközés fogja meghatározni a jövőnket. Ezért sem szabad figyelmen kívül hagynunk az iraki és az afganisztáni választások jelentőségét. Attól a pillanattól kezdve, hogy az afgánok tömegesen vettek részt országuk első választásain, megdőlt az a mítosz, hogy a demokrácia nyugati fogalom. Az iraki választásokon részt vevők száma is elég nagy volt ahhoz, hogy több nyugati demokráciát megszégyenítsen. E választások világosan megmutatják, hogy az emberek nem akarnak sem vallási, sem világi diktatúrát, és olyan társadalomban akarnak élni, ahol a különböző kultúrájú és hitű emberek békében megférnek egymás mellett. Az ezzel szemben álló erők az erőszak számos formájával igyekeztek megakadályozni az újjáépítést és a demokráciát (szabotázsakciók, bűnbandák garázdálkodása), és miután nem sikerült megakadályozni a választásokat, kegyetlen szektárius gyilkosságokra és egyéb felháborodást kiváltó tettekre vetemedtek (ezek közé tartozik a síita szentély lerombolása Szamarában). A szélsőségesek jól tudják, hogy ha a mozgalmuk sikert ér el, Irakban, Afganisztánban, Libanonban és más demokratikus útra térni vágyó országokban a demokratikus jövő reménye végleg elvész; viszont ha ezekben az országokban megvalósul a demokrácia, a szélsőségesek propagandája és értékrendje kap halálos sebet. Ezért fontos, hogy az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és számos más ország erői jelen legyenek és segítséget nyújtsanak a helyi biztonsági erők megszilárdításában, a demokratikus folyamat kibontakozásában és a terrorizmus elleni harcban. 200 Külügyi Szemle
