Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései hangoztatásával a magyar első titkár a saját hatalmának kétségbevonhatatlanságát, rendszere szilárdságát és belső konszolidáltságát akarta bizonyítani. Francfort ugyanakkor a magyar vezetőnek a nemzetközi színtérre való kilépési szándékát őszintének értékelte,90 és ez a véleménye megegyezik az események aktív szereplőjének, Klein Márton nyugalmazott diplomatának az utólagos értékelésével is. Klein Márton a visszaemlékezésében hangsúlyozta, hogy a nagyköveti kapcsolatfelvétel nagy győzelmet jelentett magyar részről, mivel a többéves izoláltságból való kitörés lehetőségét teremtette meg, és egyértelműen politikai eseménynek számított. 1956 és 1962 között ugyanis a magyarkérdés volt az a központi ügy, amelyben a francia diplomácia meghatározó szerepet játszott, de 1963 után Magyarország és tágabb értelemben az összes kelet-európai állam árnyaltabb megítélést kapott. Utólagos visszaemlékezése szerint 1963- ban a franciák már nagyon nyitni akartak Kelet-Európa irányában, és látták a szatellita államok Amerika-ellenességét, amely alapjaiban egybeesett az ő érdekeikkel is.91 Magyarország vonatkozásában a magyar részről politikai-elvi kérdésként kezelt amnesztia ügye mellett a rendszer belső egyensúlyának megteremtése is élénken foglalkoztatta a francia diplomáciát. Francfort követ az 1956 után hatalomra jutó vezetést - viszonyítván a rákosista vezetéshez - „nemzeti kommunistának" minősítette, és kormányának már 1962 tavaszán javasolta, hogy a nyilvánosság előtt ne kritizálja a magyar kormány belső enyhülési politikáját, mert ezzel is elősegítheti a lakosság életkörülményeinek javulását92 Egy másik feljegyzésében pedig felhívta a külügyminiszter figyelmét arra, hogy Magyarország európai kapcsolatai kiszélesítésével a belső enyhülést és a nemzeti konszolidációt kívánja elérni. Francfort kiemelte, hogy a magyar vezetőknek egy NATO-miniszter fogadása presztízsszempontok miatt bír jelentőséggel, amelynek megvalósulása esetén a francia gazdasági pozíciókat is rendezni lehetne.93 A francia külügyminisztériumban az év végén Magyarországról készített „országjelentés" már egyértelműen megállapította, hogy a rendszer belső nyomása érezhetően enyhült, de tisztában voltak azzal is, hogy az ország belső politikai életében meglévő enyhülés ellenére a szovjetektől és a KGST-től való szoros függés nem fog változni. A nyugati országok felé történő, gazdasági érdekeken is alapuló nyitás szándékát (a magyar gazdaság modernizálásának szükségessége miatt) valóságosnak tartották,94 vagyis Magyarországot Romániával és Bulgáriával egy szinten értékelve a nagyköveti kapcsolatfelvétellel egy szintre emelték a többi szatellitállammal. Összegzés 1963-ban a hidegháború történetének egy újabb szakasza, a kelet-nyugati együttműködés korszaka kezdődött el, amelyben a korábbi időszakhoz képest nagyobb jelentőséget kaptak a kétoldalú kapcsolatok. A francia keleti nyitás politika egybeesett a 2007. tavasz 189
