Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései a belpolitikai, külpolitikai-diplomáciai, gazdasági és kulturális kérdések egymás után sorra kerültek. Az általános értékelésben megállapították, hogy a kelet-közép-európai országok az alapvető nemzetközi kérdésekre hasonló módon reagálnak ugyan, de a történelmi tapasztalatok, az eltérő gazdasági helyzet és a rendszerek belső szerkezete (utazási lehetőségek, az értelmiséghez való viszony) eltéréseket mutatnak. Az első valódi eltérést a „desztalinizáció" kérdésében látták, ahol nagy különbség volt az ortodoxok: Csehszlovákia, Románia, NDK, Albánia és a formális változást bevezető Lengyelország, illetve az 1956-os forradalom meghatározó örökségével küszködő Magyarország között. Laloy úgy értékelte, hogy minden ország esetében a desztalinizációt lényegében egy politikai konfliktus, tragédia váltotta ki,62 vagyis a szovjet politika által generált változások és nem a rendszer emberibbé változtatásának az igénye. A gazdaság állapota és lehetőségei tekintetében az összes szocialista ország helyzetét nehéznek értékelték. A KGST, illetve a gazdasági reformok bevezetését az egyik lehetséges új politikai iránynak tartották, de a fő nehézséget a szocialista országok eltérő nemzeti érdekeiben látták. A kereskedelmi kapcsolatok vonatkozásában a régióban Franciaország az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország után a negyedik helyet foglalta el, de az arányokat és az ország köztes helyzetét mutatta, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatai a térség államaival csak a francia kereskedelem negyven százalékát tették ki. Francia- ország esetében a fő problémát a kereskedelmi egyensúly hiánya jelentette, illetve az, hogy a keleti országok nem tudtak érdemi és versenyképes termékekkel a francia piacon megjelenni. Ez alól egyedül (a román nyersanyagok miatt) csak a román-francia kapcsolatok jelentettek kivétel, és ezt erősítette (a francia követ adatai szerint), hogy Románia és a többi szocialista ország gazdasági kapcsolatai az 1959-es 79 százalékról 1962-re 62 százalékra csökkentek, és ez a szocialista országok között teljesen egyedinek számított. A szocialista táboron belüli ideológiai konfliktus a kínai-szovjet ellentét volt, és annak fő okát a Hruscsov és Mao Ce-tung közötti személyes ellentét kiéleződésében feltételezték. A franciák szerint a kubai válságot Keleten nem értékelték vereségnek, mivel a kommunizmus pozíciói Latin-Amerikában stabilizálódtak, és a szovjetek az európai politikában is nagyobb rugalmasságot mutattak. A francia diplomaták helyzetértékelése szerint ugyanakkor a szovjetek az európai együttműködés formáira mindig óvatosan reagáltak, és a britek csatlakozásának megvétózását „családi ügyként" kezelték, miközben a francia-német szerződésre érzékenyen reagáltak. A kelet-közép-európai szocialista kisállamok politikájának részletes elemzésére a konferencia második napján került sor (1963. május 7., de.). Az expozék sorát minden esetben elkezdő Maurice Dejean nagykövet szerint a Szovjetunióban a desztalinizáció ellentmondásos formában zajlott, és a kubai válság után a külpolitikai vonalvezetésben is ellenmondásos helyzet alakult ki. Egyrészt a presztízsveszteség miatt érzett felháborodás következtében Hruscsov személyével szemben elégedetlenség alakult ki, amely a kínai2007. tavasz 183
