Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
Garadnai Zoltán ugyanakkor (presztízsokok miatt is) hivatalosan nem ismerhette be, hogy tévedett, de a későbbi politikájában (például a Kínai Népköztársaság elismerése kapcsán), egyértelművé tette, hogy míg Franciaországnak az egész világ dolgaiért felelősséget kell vállalnia, addig az NSZK-t csak regionális jelentőségű államnak tartja. A következő lényeges esemény John F. Kennedy elnök váratlan halála volt (1963. november 22.), mivel a hatalomra jutott Lyndon B. Johnson elnököt De Gaulle nem kedvelte, ami szintén erősítette a francia diplomácia Amerika-ellenes élét,51 és ezen nem változtatott az a tény sem, hogy a Kennedy elnök temetésére Washingtonba érkező francia elnököt, mint a nyugati világ kiemelkedő vezetőjét, az amerikaiak megkülönböztetett figyelemmel fogadták. Összességében azonban 1963 végére De Gaulle helyzete kedvezőbbé vált, a nemzetközi szereplők közül egyedül az ő pozíciója erősödött meg, és ez a francia külpolitika aktivizálódásában is megmutatkozott. Az év tapasztalatait fogalmazta meg De Gaulle elnök és tette egyértelművé és nyílttá a szándékait a kelet-európai országok irányában az év végi rádió- és televízióbeszédében (1963. december 31.), amikor az ezekkel az országokkal kialakítandó kapcsolatok szükségességéről beszélt,52 és a szocialista államokkal kialakítandó új kapcsolatok jelentőségét így fogalmazta meg: „Végül is kell (kapcsolatépítés), de anélkül, hogy illúziókban ringatnánk magunkat, amely a gyengék kiváltsága, de anélkül is, hogy elveszítenénk a reményt abban, hogy a szabadság és az emberi méltóság végül mindenhol győzedelmeskedik. Reménykedhetünk abban a napban, amikor talán Varsó, Prága, Pankow, Budapest, Szófia, Belgrád, Tirana és Moszkva megszabadul attól a totalitárius rendszertől, amely visszatartja és bezárja a lakosságot, és fokozatosan velünk együtt változik. Akkor nyitottak lesznek Európa felé a lehetőségeik, forrásaik és kapacitásaik függvényében."55 Helyzetértékelés francia módra? Regionális követi konferencia Párizsban (1963. május 6-8.) Franciaország számára tehát az európai kontinentális tér jelentősége 1962 után megnövekedett, és annak keretében Kelet-Európa geopolitikai jelentősége is felértékelődött, amit jelez az is, hogy a francia külügyminisztériumban szükségét érezték annak, hogy egy követi konferencia folyamán részletekbe menően elemezzék a szocialista államokkal kialakítandó kapcsolatok lehetőségeit és azokat a változásokat, amelyek a szocialista országokon belül és közöttük megfigyelhetők voltak. A követhető stratégia kialakításához a szocialista országokba akkreditált követek és nagykövetek mellett az amerikai, német, brit és brüsszeli nagyköveteik véleményét is kikérték, és tapasztalataikat a gazdasági, kulturális kapcsolatok területeivel együtt elemezték. Fő céljuk az volt, hogy a különböző szempontból megfogalmazott véleményeket, információkat egybevessék, és megpróbáljanak olyan következtetéseket levonni, amelyekre a keleti poli180 Külügyi Szemle
