Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései hogy még a De Gaulle egyik legközvetlenebb munkatársának és bizalmasának számító Maurice Couve de Murville külügyminiszter is nagyobb óvatosságot tartott volna kívánatosnak.8 De Gaulle konfliktust felvállaló politikája miatt 1963 elején Franciaország Európán belüli elszigetelődését lehetett érzékelni, de fő következmény az volt, hogy a nyugati országok között a hangulat megváltozott, az érzelmek szerepe megnövekedett, és az európai partnerek körében a franciákkal szemben bizalmatlanság kezdett körvonalazódni. A nyugati szövetségeseknek ugyanis Anglia olyan potenciális partnert jelentett, amelynek segítségével egy esetleges francia hegemóniát ellensúlyozni lehetett volna. Anglia ellenszenvének megnövekedése mellett tehát De Gaulle-nak szembe kellett néznie szövetségeseinek manővereivel és a fő partnernak kiválasztott németek politikájának változásával is. A két ország szerződést kötött ugyan, de a De Gaulle által átmeneti szereplőnek tartott Gerhard Schröder külügyminiszter az Anglia integrációját megvétózó De Gaulle-i döntés hatására határozta el, hogy megakadályozza Konrad Adenauer kancellár túlzott közeledését Franciaországhoz.9 Lényegében tehát az Anglia (áttételesen az angolszász világ) és Franciaország közötti (történelmi hagyományokon alapuló) ellentét nyilvánosságra került, és ez időben egybeesett a keleti tömb országait megosztó szovjet-kínai konfliktus nyilvánosságra kerülésével. De Gaulle-nak sikerült kiszorítania ugyan a hagyományos riválisnak számító briteket Európából, és így politikai értelemben megerősítette Franciaország pozícióit, de ez a döntés meghatározta nemcsak Franciaországnak az Európához fűződő viszonyát, hanem megerősítette a francia külpolitika Európa orientációját is, és egyben kijelölte a francia politika mozgásterét. Az eddig elsősorban az európai geopolitikai térben gondolkodó,10 nemzeti függetlenségre törekvő11 és a kontinentális pozícióját újragondolni kívánó Franciaországnak tehát az angolszász kapcsolatrendszer stratégiai-politikai és gazdasági értelemben leértékelődött,12 miközben a Nyugat- és Kelet-Európa közötti együttműködés lehetősége13 felértékelődött. Európa fogalma De Gaulle-nál egyre szélesebb értelmezést kapott, és a francia-német közeledés természetes következményeként a kelet-európai országokkal kialakítandó kapcsolatok szerepe is átértékelődött.14 Az Elysée-szerződés megkötése (1963. január 22.) ugyanis, eredeti szándéka ellenére, nem az európai stabilitást erősítette, hanem a kétségeket növelte (lényegében De Gaulle és Adenauer egyaránt eltérően értelmezte),15 miközben a német Bundestag által elfogadott ratifikációs szövegben már a szoros amerikai-német kapcsolatokra történt egyértelmű utalás.16 A szerződés megkötése kihatott a kelet-európai államok nyugati nyitási politikájára, katalizálta az eseményeket, és felértékelte a Franciaországhoz fűződő viszonyuk jelentőségét.17 2007. tavasz 175
