Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Fejérdy Gergely a kommunizmus valóságos veszélyét. Noha az 1948-as prágai puccsig a Szovjetunió céljait és külpolitikai törekvéseit a francia politikusok és diplomaták nem értelmezték egyformán,55 de a kelet-közép-európai országokban tapasztalható változások egyre nyilvánvalóbban mutattak rá, hogy Franciaország a nagyhatalmak között kialakuló konfliktusban válaszút elé került. Francia-magyar kapcsolatok a szűkülő mozgástér és a szaporodó nézeteltérések csapdájában 1946- ban még abban reménykedett a francia külpolitika, hogy a kelet-közép-európai térség nemzetközi helyzete a békeszerződések megkötésével stabilizálódik, és így zavartalanná válik a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése, és tervezhető Franciaország térségbeli pozíciójának a megerősödése. Mindazonáltal a Quai d'Orsay-nek nem voltak illúziói. A párizsi külügyminisztériumot nem érte teljesen váratlanul a budapesti francia követ 1947. január 11-i jelentése, amely az úgynevezett Magyar Közösség összeesküvési per körülményeit elemzi. Gauquié beszámolója rámutatott arra a tényre, hogy a magyar kommunisták, akik a fegyveres testületek teljes ellenőrzésére törekszenek, a békeszerződés életbe lépése (vagyis a megszálló szovjet hadsereg eltávozása előtt)56 megpróbálják likvidálni a nekik kellemetlen ellenzéket, és a hatalom teljes megszerzése érdekében nem válogatnak az eszközökben.57 Kovács Béla képviselőnek, a legnagyobb budapesti kormánypárt főtitkárának a szovjetek által történő váratlan letartóztatása, és az egyre mélyülő belpolitikai válság aggodalommal töltötte el a francia illetékeseket. Hasonlóan nyugtalanító jelként értékelték Párizsban, hogy a békeszerződés budapesti ratifikálása előtt Moszkva „erőteljes cselekvésbe kezdett, hogy a magyar gazdaságot törvényesen és véglegesen önmagához láncolja".58 Magyarországon a francia megítélés szempontjából fontos fordulópont azonban az 1947- es év nyara lett. Nagy Ferenc miniszterelnök kényszerű lemondása, az ezt követő disszidálási hullám, illetve annak külpolitikai következményei, valamint a Marshall- terv elutasítása és nem utolsósorban a parlamenti választási csalások végérvényesen véget vetettek a kétoldalú kapcsolatok zavartalan fejlődését célul kitűző francia politikai illúzióknak. A Quai d'Orsay döntéshozóinak nem volt kérdéses, hogy az események mögött a Szovjetunió áll. A francia követ a történésekkel kapcsolatban írt elemzésében kiemelte azonban: annak ellenére, hogy Moszkva ezekkel a lépésekkel akarta biztosítani végleges befolyását, a térségben igencsak veszélyes cselekedetre szánta el magát. Gauquié követ szerint ugyanis „annak ellenére, hogy a magyarok keleties passzivitása szélsőséges, ez a magatartás nem szabad hogy elterelje a figyelmet a szívünkben hordott valódi hangulatukról és 162 Külügyi Szemle
