Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Magyarország a „Quai d'Orsay szemével" (1944-1949) Ennek az elképzelésnek köszönhetően a Quai d'Orsay és több francia befolyásos közéleti személyiség41 is megpróbált Magyarország irányában szimpátiát ébreszteni, de valódi eredményeket egyikük sem tudott elérni, ezért hiába remélték a vezető magyar politikusok, hogy a francia diplomácia körökben nagy megbecsülésnek örvendő Auer Pálon, Magyarország párizsi követén és más befolyásos magyar személyeken keresztül Franciaországot megnyerve nyomást lehet gyakorolni a tárgyalásokra. 1946. június 8-án a magyar miniszterelnök vezette budapesti kormány delegációnak Georges Bidault, francia külügyminiszter kifejtette: „A békerendezés tekintetében igen pesszimista... A francia külpolitika fő célja, hogy Európában minél előbb békét és normális állapotokat teremtsenek még akkor is, ha ezek a békeszerződések nem is lennének kielégítők. A maga részéről azonkívül még egy szempontot képvisel, azt ti., hogy minél kevesebb ember maradjon idegen uralom alatt... Sajnos ez az álláspont eddig nem hozott sikert."42 Kijelenthető tehát, hogy a párizsi kormánykörök egyfajta szimpátiát mutatattak Magyarország irányában, különösen a béketárgyalások ügyében, mert a közép-európai térség gyors stabilizálása és az első világháború utáni rendezés tragikus következményeinek elkerülése Franciaország alapvető érdeke volt. A francia külpolitika azonban egyre reálisabban mérte fel diplomácia lehetőségeit, és a térség többi országához hasonlóan Budapest esetében is elsősorban a kétoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatok fellendítésére helyezte a hangsúlyt, és nem az általa megváltoztathatatlannak ítélt békeszerződések módosítását erőltette. Ennek a politikának az ismeretében az új követ, Fíenry Gauquié43 megbízólevelének átadásakor (1946. június 19.), a következő kijelentéssel zárta köszöntőjét: „Azon fogok fáradozni, hogy megszilárdítsam azokat a kapcsolatokat, amelyek már léteznek országaink között, különös tekintettel a kultúra és a gazdaság területén. "44 A Budapesten megnyíló francia külképviselet a háború előtt is létező érdekeltségi körébe tartozó intézményekre, vállalkozásokra és személyekre támaszkodva valóban megpróbált rövid idő alatt a nemzetközi súlyának megfelelő módon jelen lenni Magyarországon. A párizsi külügyminisztérium keretei között 1945 nyarán megalakult kulturális kapcsolatokért felelős igazgatóság anyagi nehézségei ellenére a francia nyelv és kultúra legkülönbözőbb formában történő terjesztését különösen fontosnak tartotta abban a térségben, ahol az újonnan érkező orosz, a megerősödő angolszász és sok esetben még a hagyományos német befolyás dominált. Magyarországon az egyetemi lektorátusok, az Alliance Frangaise újjászervezésével, a Gödöllői Premontrei Gimnázium, illetve a Notre Dame de Sion leánynevelő intézet újjáépítésének támogatásával, a nyelvoktatás beindításával és a meglévő szellemi kapcsolatok helyreállításával megpróbált versenybe szállni a nagyhatalmakkal. A legnehezebb feladatnak a filmek terjesztése és a rádiózás bizonyult, bár a francia rádió magyar nyelvű adásait már 1944. decemberben beindították, mert ezen a területen a Szovjetunió és az angolszász államok óriási előnyben voltak.45 2007. tavasz 159
