Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban got.21 Ez a program még csak a gáziparon belül ugyan, de felvázolta a fokozottabban önerőre alapozott forrásmegújítás és bővített újratermelés stratégiáját. Már ez is eredmény volt, tekintettel arra, hogy pár évvel korábban minden ilyen jellegű elképzelést kétkedve fogadott volna a szakmai közönség. A máig érvényes stratégiát azonban csak egy évvel később hirdették meg. A 2004. évi közgyűlésen elmondott Úton az energetikai vállalat felé beszédében Alekszej Miller már egy globális és nem csupán a gáziparra szorítkozó vertikális nagyvállalat kialakítását tűzte ki célul.22 A Gazpromot a legnagyobb nyugati cégek közé, az ExxonMobil, a ChevronTexaco és a BP súlycsoportjába kívánta emelni. Ez több okból is rendkívül ambiciózus célkitűzés volt. A meghirdetett stratégia önmagában véve is kihívás volt egy sor külső és belső szereplő számára. Eleve a termelő országokban még a monopolvállalatok is ritkán futnak neki hasonló feladatnak. A Gazpromnak is a hátán kellett cipelnie a belső piac jelentette szociális és népgazdasági terhek egész garmadáját. Bár a putyini politika sokat tett ezen tehertételek enyhítésére, arra semmiképpen sem lehetett számítani, hogy a kormányzat teljes egészében lemond az alacsony belső gázárak jelentette állami szubvenciókról.23 így eleve nem volt világos, hogy a vizionált globális nagyvállalati szerep milyen kapcsolatban áll a meglévő monopolisztikussal. Feltételezi-e egyik a másikat, megfémek-e egymás mellett, avagy egy bizonyos ponton választani kell-e majd köztük. Ugyanakkor az energetika más szegmenseire, az olajiparba és villamos energetika területére irányuló befektetések nyílt kihívást jelentettek az ezekben az iparágakban tevékenykedő belföldi csoportoknak. Millerek ezen törekvései szinte csak érdeksérelmeket okoztak minden más ipari csoportnak, és a kritikák könnyű célpontjává tették a Gazpromot. Nem tűnt egyszerűnek a külső piacokra való betörés sem. Éppen ebben az időszakban változott meg jelentősen a putyini rezsim nyugati megítélése. Hodorkovszkij 2003. októberi letartóztatása, a kézivezérelt parlamenti és elnökválasztások levezénylése után felerősödtek az Oroszországot és hatalmi ambícióit érő kritikák. A Gazprom aligha vonhatta ki magát ennek következményei alól. A gázipari vertikum kialakítása, a nyugati elosztó és kereskedelmi rendszerekbe való beépülése üzleti konfliktusokat és állandó politikai gyanúsítgatásokat vetített előre. Mindezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy a globális nagyvállalatok ismérvei közül a Gazprom ekkor még csak egy, bár egyáltalán nem lebecsülendő elemmel rendelkezett: az impozáns, a globális tartalékok mintegy 10-12 százalékára rúgó gázkészletekkel. Az új stratégia kiemelt pontja volt a cég piaci kapitalizációjának a növelése. E nélkül a Gazprom nem juthatott volna hozzá a fejlődéséhez szükséges kölcsönökhöz. A cég részvényforgalma azonban távolról sem volt liberalizált, több korlátozás is sújtotta. A kilencvenes évek két elnöki ukáza és a gázszolgáltatásról szóló törvény is korlátozta a külföldi tulajdonosi hányadot, a korszakra jellemző módon az előbbiek 14 százalékban, utóbbi húsz százalékban. Ezek az adminisztratív intézkedések bizonyos értelemben létjogosultak voltak a Vjahirev-menedzsment tevékenységére tekintettel, illetve ma2007. tavasz 15
