Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Neszmélyi György Iván - Kusai Sándor Zoltán - Pap László: India - az új kihívás és esély
Dr. Neszmélyi György Iván-Kusai Sándor Zoltán-Pap László India regionális ambíciói A regionális hatalmi bázis megteremtése, a domináns dél-ázsiai hatalmi befolyás kiépítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy India belátható időn belül valóra váltsa globális hatalmi ambícióit. Újdelhi - leküzdve a kétpólusú világ összeomlása által okozott külpolitikai orientációs zavart és stratégiai bizonytalanságot - az aktív regionális befolyásnövelés útjára lépett. Ehhez felhasználja, hogy a szabadpiaci reform és a nemzetgazdaság részleges megnyitása példátlan lendületet adott gazdasága növekedésének és komplex nemzeti potenciálja dinamikus bővülésének is. Mindez új összefüggésbe helyezi regionális politikáját, a dél-ázsiai indiai befolyási övezet gondolatát, amely a függetlenné válás óta az indiai külpolitika egyik fő törekvése. A közeli jövőben továbbra is a Dél-ázsiai Regionális Együttműködés Szervezete (SAARC) marad India regionális befolyásbővítésének egyik fő eszköze. A szervezetben folytatódnak Újdelhi megújuló kísérletei a sokoldalú és sokrétű térségbeli együttműködés kiépítésére, a tagállamok együttes fellépésének kialakítására. E próbálkozások egyelőre csak korlátozott eredményeket hoztak, mivel a tagállamok között nincs meg a kölcsönös bizalom szükséges szintje. Törekvéseinek stratégiai fontosságát mutatja viszont, hogy Újdelhi ma már akár egyoldalú engedményekre is hajlandó lenne a szervezet tevékenységének élénkítése érdekében. Ennek tág teret nyit, hogy 2007-ben India a SAARC soros elnöke. India a 2005-ben a Sanghaji Együttműködési Szervezetben elnyert megfigyelői minősége ellenére (ebbe a státusban az ország Iránnal, Mongóliával és Pakisztánnal osztozik) a szervezethez fenntartásokkal viszonyuló állam, miközben a négy közép-ázsiai tag segíthetné regionális befolyásának növekedését, Kína és Oroszország tagsága pedig világpolitikai partnerekkel kötné össze. India és Pakisztán viszonya kulcsfontosságú Újdelhi regionális törekvései szempontjából. Mivel - történelmi, etnikai, vallási, lélektani, kulturális, politikai és gazdasági okokból egyaránt - mindkét ország a másikban látja a legnagyobb veszélyt saját egységére, területi integritására és belső békéjére, regionális és nemzetközi vetélkedésük várhatóan tartós marad. Elvben a kétoldalú kapcsolatok kedvező fejleménye a meginduló „átfogó párbeszéd", amely azonban gyakorlatilag stagnál, lényegi áttörést nem ért el, és legnagyobb érdeme maga a megléte. India a kapcsolatok alapproblémájában, a kas- míri kérdésben kész bizonyos engedményekre, de ebben az ügyben a belátható jövőben egyik fél sem tud a saját érdekei ellen cselekedni, így a gyors rendezés kizárt. Bár a két ország viszonya ma nyugodt, a tartós feszültség hosszú távú kihívásként árnyékolja be Újdelhi regionális hátországát. Az indiai-pakisztáni viszony geopolitikai összefüggéseit bonyolítja, hogy az Egyesült Államok az Indiával kötött nukleáris megállapodása ellentételezéseként nem tett ugyanilyen vagy hasonló gesztust az Indiáéhoz hasonló nukleáris státust elérő Pakisztánnak. 230 Külügyi Szemle
