Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Deák András György egyfajta megnyújtott karjaként tevékenykedett. Azonban méretei már így is imponálók, a Gazprom jelentőségéhez mérhetők voltak. Oroszország harmadik legnagyobb bankjaként, a gázipari monopóliumot a háta mögött tudván jelentős befolyást jelentett Akimov új vezérigazgatói pozíciója. Alekszej Miller hamar elfoglalta ugyan a bank igazgatótanácsának elnöki székét, mégis Alekszander Medvegyev-Andrej Akimov- tandemről mint külön döntéshozatali centrumról beszélhetünk. Alátámasztja ezt az elképzelést az is, hogy Miller eredetileg Jurij Lvov pétervári bankárt nevezte ki erre a posztra, és Akimov csak őt követően, esetleg éppen Millertől függetlenül szerezte meg a bank feletti irányítást.16 A belföldi piacon meglehetősen szerteágazó értékesítési rendszer rendbetételét és kialakítását szintén egy külsősre, Alekszander Rjazanovra bízták. Bár nem tartozott egyik komolyabb klánhoz sem, kinevezésével pótolták az ezen a területen jelentkező akut szakismereti hiányt. Rjazanovnak továbbá személyes leszámolnivalója is volt a Sziburt kiszervező Jakov Goldovszkijjal. Ideális személyiség volt minden, nem szorosan a gázzal kapcsolatos tervhez. Nem véletlen, hogy rábízták a kollektív feladat, a kiszervezett vagyon visszaszerzésének jelentős hányadát, főleg a vegyipari szegmens esetében. Az iparágban való jártassága sokáig ellensúlyozta politikai elkötelezetlenségét, így 2005- ben, jobb híján, ő lehetett az Abramovicstól megvett Szibnyeft vezérigazgatója is. Természetesen Dmitrij Medvegyev is biztosította pozícióit a Gazprom vezetésében. Két kulcsfontosságú posztot tartott meg közvetlen ellenőrzése alatt, amelyekből át lehet látni szinte az egész Gazprom rendszerét. Az egyik a jogi főosztály, amelynek élére Konsztantyin Csujcsenko került. A másik a Gazprom vagyonkezelő főosztálya, ahová 2003-ban, a Gazprom tulajdoni viszonyainak hozzávetőleges rendezése után Olga Pavlovnát nevezték ki. Mindketten Medvegyev embereinek számítanak. Ezen területek személyes kontrollja természetes velejárója a Gazpromért viselt politikai felelősségének. A Gazprom menedzsmentje 2001 második felében nagyon gyorsan cserélődött, de az itt felvázolt vezetési rendszer csak 2003 közepére konszolidálódott. Érdemes felhívni a figyelmet néhány érdekességre. Egyrészt, mint arról már szó esett, a korábbi népgazdasági technokraták kikerültek a vállalat operatív irányításából, és a szerepük másodlagossá vált. Ez részben kényszer eredménye, mivel a putyini elitben nem volt kellő számú szakértő, de nem is bízott ezekben a csoportokban. Ez oda vezetett, hogy élesen kettévált a gázipari, technológiai szint és az irányító, pénzügyi menedzsment. Ez nem volt új jelenség, hasonló következett be a legtöbb oligarchikus olajcégnél a kilencvenes évek közepén. Azonban jellemző, hogy 2005-ben, a Szibnyeftnek a Gazprom által történő átvételekor ez az átmenet már sokkal fokozatosabban ment végbe. Másrészt - minden ilyen jellegű várakozás ellenére -, nem jelent meg az erőszakszervezeti lobbi a Gazpromban. Leszámítva a biztonsági részleg vezetését, szinte csak Csujcsenko rendelkezett rövid KGB-s múlttal. Ez már azért is meglepő, mert a Vjahirev-ve- zetés tevékenysége értelmezhető lett volna büntetőjogi kategóriákban is. Azonban Putyin 12 Külügyi Szemle
