Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Neszmélyi György Iván - Kusai Sándor Zoltán - Pap László: India - az új kihívás és esély
India - az új kihívás és esély India világpolitikai szerepének kilátásai Az el nem kötelezettek szószólójának útja a globális külpolitika felé A XXI. század globalizálódó világában új egyensúlyok alakulnak ki, amint folytatódik a világ- gazdaság súlypontjának áthelyeződése Ázsiába és a Csendes-óceán medencéjébe. Kína, India és a térség gyorsan fejlődő államai e folyamat nyertesei, ez új kihívásokat jelent nekik és a világ egészének egyaránt. Európa stratégiai válasza e kihívásokra az egységesülés, az integrációs típusú fejlődés, de már most fel kell készülnie a politikailag és gazdaságilag is többpólusú világarchitektúra fémjelezte új helyzetre is, hiszen annak kialakulását sem feltartóztatni, sem irányítani nem tudja, így alkalmazkodnia kell hozzá. Az EU szempontjából is fontos, hogy a kontinentális ázsiai fejlődés új alapokra helyeződjön, fenntarthatóvá váljon, a globális együttműködés és stabilitás irányába haladjon. Mivel Indiában is megindult a gondolkodás erről, az EU-nak a közös kül- és biztonságpolitikán keresztül is segítenie kell, hogy India megfeleljen a kihívásnak. India - a fejlődéséhez szükséges külső erőforrások biztosítása végett - dinamikus globális külpolitikafolytatására készül. Ehhez felhasználhatja geostratégiai és geopolitikai lehetőségeit, mozgósíthatja gazdasági és társadalmi erőforrásait, s ennek során fokozatosan átlépheti a regionális hatalmi lét korlátáit. Globális ambícióinak fő törekvései: a fejlődéséhez szükséges külső feltételek biztosítása, a nemzetközi stabilitás, a dél-ázsiai regionális biztonság növelése, a kiegyensúlyozott ázsiai erőviszonyok megteremtése, illetve a destabilizáló tényezők - terrorizmus, vallási és nemzeti radikalizmus - megszüntetése. Energiaigénye is aktívabb gazdasági érdekérvényesítésre ösztönzi, versenytársként, illetve partnerként jelenik meg az új kőolaj- és földgázlelőhelyek kitermelésénél. A nehrui külpolitikai modell meghaladottá vált. A kifelé a nemzeti függetlenséget és az el nem kötelezettséget hangsúlyozó, míg a gazdaságpolitikában a tudatos befelé fordulással egyenlő önerőre támaszkodást jelentő, importhelyettesítő gazdaságfejlesztési stratégia mentén haladó politika a kétpólusú világrend összeomlása utáni másfél évtizedben gyökeres változáson ment keresztül. A külkereskedelem hagyományosan csekély szerepet játszott Indiában. Az export, illetve az import intenzitási mutatója (aránya a GDP-ben) az 1960-as évek elején 4,4, illetve 7,6 százalék volt, s a Nehru-dinasztia utolsó éveiben - Radzsiv Gandhi 1991. évi halála idején - sem volt nagyságrenddel eltérő (8,4, illetve 6,4 százalék). Jelentősebb változás csak a későbbi időszakban kezdődött. A kétpólusú világrendszer megszűnését követően okafogyottá vált a fejlődő országok „harmadik világaként való aposztrofálása. A korábban sem egységes fejlődő világ az utóbbi két évtizedben rendkívüli módon diverzifikálódott: míg közülük néhányan, főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiában - világviszonylatban is figyelemre méltó gazdasági növekedési pályára állva - mára megközelítették a fejlett országokat, addig Afrika számos országa továbbra is a leszakadás, a kilátástalanság és a nemzetközi segélyekre való permanens ráutaltság állapotában van. Az a korábbi szerep, mely szerint India a „harmadik világ" vezető ereje, szószólója lehetne, egyre inkább háttérbe szorul. 2007. tavasz 125
